Polgári leányiskola, Komárom, 1896
г ború borongott rajta; de lehullott, ez volt a világ legszomorubb csillaghullása, milliók zokogása követte. Ha a jó édes anya, ki a szeretet, a gyöngédség szálaival fűzi szent egységgé a családot, a szerető körből örökre eltávozik, oda, honnan nincs többé visszatérés, árvái zokogva veszik körül a drága tetemet, szeretetük forró könnyeivel róják le szent kegyeletük adóját. Nekünk is volt édes anyánk, ki szerető karjaival melegen, gyöngéden ölelte át e nemzetet, mint édes gyermekét, nemes nagy szivébe zárta őt. Szemének jóságos fénye behatolt e nemzet csüggedő szive métyébe uj reményt, uj hitet keltve benne. A beteg tetszhalott nemzet szivére rátette szerető kezét és érintésétől újból lüktetett az élet. Gyarapodott, virult e hon, mig ő halaványan, szenvedőn, töviskoszo- rusan hiába keresett irt széles e világon szivének sohasem gyógyuló sebére. Az a gyötrött mártirsziv nem fáj többé! Oh de fáj nekünk a mérhetetlen veszteség, végtelen fáj árvaságunk! Fáj látnunk felséges Urunkat, fájdalomtól mélyen lesújtva és önkénytelenül hő fohász jön ajkunkra : Örök Kegyelem! szeretett királyunknak nyújts megnyugvást, lelje vigaszát hű alattvalóinak sűrű részvétkönnyeiben ! Hogy megértsétek és annál jobban át tudjátok érezni a nagy veszteséget, elmondom ki volt Erzsébet királyné: Bajorországban, azon a földön, hol legelső királynénk, Gizella, Szt. István nejének bölcsője ringott, született Erzsébet herczegkisasszony. Nem volt ő mindig az a bus, halavány alak, kinek látása könnyet csalt az emberek szemébe ; egykor ő is ragyogó szemű, 4
