Polgári leányiskola, Komárom, 1894

I fl ledrrpgyermel^ testi nevelése. Megdöbbenve látjuk, milyen sűrűn szedeget el körültünk a halál olyanokat, akikre az elmúlás ideje még nem jött el: ma a fiatal leányt, aki kenyérkereső támasza volt családjának, holnap a boldog fiatal anyát, aki idegenre hagyja kicsi árváit A gondolkozó ember előtt ilyenkor önkénytelenül fölmerül a kérdés: .Miért kellett annak a fiatal életnek ily hamar elmúlni ? És vájjon nincs mód az ilyen eseteket szűkebb körre szorítani ?" És ott van a másik jelenség: a betegséggel küzködő, senyvedő sok fiatal nő, akinek betegségét megsínyli az egész család; aki nem tud az életnek öiülni és nem tud boldogságot teremteni családja számára sem, mert a testi-lelki gyengeség, a betegséggel járó túlérzékenység az életörömre és az okos, higgadt cselekvésre alkalmatlanná teszi. Vájjon nem lenne mód az ily eseteket megelőzni ? Az emberi értelem a test gyöngeségével szemben tehetetlen volna ? Nem az. De csak oly feltétel alatt, ha az élettan törvényeit tiszteletben tartják. Csakhogy nem tartják tiszteletben, sőt legtöbben nem is ismerik. Ez az oka, hogy nálunk még annyi fiatal élet pusztul el időnek előtte. Nem kimélik és nem edzik nálunk eléggé a fiatal szervezetet, nem teszik eléggé ellentállóvá; nem ismerik eléggé az életműszereket és azok működését; és tájékozatlanságból kárt tesznek a gyermekek egészségében sokszor azok, akik életüket is szivesen adnák értük: maguk a szülők. Az egyes embert azért hibáztatni nem lehet. A hiba az egész társadalomé, amely előítéleteivel, megrögzött szokásaival szakítni nem hajlandó. A dolog tényleg úgy áll, hogy a leánygyermekeket