Polgári leányiskola, Komárom, 1893

emelkedett tehetségével arányban, ha magához méltó élettársat talált, aki eszméi iránt érdeklődni s őt törekvéseiben támogatni képes volt. Az elzüllött tehetségeknél pedig — s nálunk sokan vannak ilyenek — azt láttam, hogy az a súly, amely őket a lejtőn lefelé vonta, többnyire egy közönyös természetű, férje eszményei iránt lelkesedni nem tudó, a maga önző hiúságának élő, szenvedélyeit korlátozni képtelen nő volt, akinek követeléseit férje tisztességes uton szerzett jövedelméből kielégíteni nem birta. Ne mondja azt senki, hogy a nőnek a műveltségre nincs szüksége. Mert csak önmagát ámítja vele. Tessék az életben szétnézni. Bármennyire romlottnak tartják is a mai társadalmat, két ember közül ma mindig a műveltebbik boldoguljobban. A másiknak ideig-óráig olykor kedvez a szerencse; de a végleges, az állandó győzelem mindig azé, aki szive nemes érzelmeit, művelt, fogékony elméjét, erős erkölcsi meggyőződését és fegyelmezett akaratát viheti a harezba. A szépség, születés, vagyon, bármily hatalmas tényezői legyenek is az emelkedésnek, ezekkel szemben mindig gyöngébbnek bizonyul. És a sors csapásai ellen is jobban fel van fegyverkezve a művelt lélek. Azok a csapások nem sújtják le teljesen, vagy ha lesújtották is, mindig van benne elég ruganyosság, hogy újra talpra álljon. Azért a szerető szülő, aki gyermekének boldogulását biztosítani akarja, aki örömest áldozná életét azért a másik életért, amely az ő lényének megifjulása, ne hagyja magát elcsábíttatni az olyan „ne álljon ácsorgás alá"-féle jelszavak által; nein gyermekeikért aggódó, őket nemesen szerető szülők gondolták azokat ki, hanem léha tréfálkozás közben olyan emberek, akik azt sem tudják, mi fán terem az igazi szülői szeretet.