Polgári leányiskola, Komárom, 1893

— 4 — Ha a nőnek a régi idők egyszerű viszonyai közt is szüksége volt a szív és elme nemesebb tulajdonságaira, mennyivel inkább szüksége van ma, mikor a bonyolult életviszonyok a megélhetést sulyositják, a minden téren való kegyetlen verseny a boldogulás elé számtalan akadályt gördít, ós a fokozott igények s maga a megélhetés nehézsége a családalapítást megnehezítik és mikor a családi boldogságot több veszedelem fenyegeti, mint valaha. Hogyne leime most a nőnek szüksége a műveltségre, vagy ami ezzel egyértelmű: a lélek fegyelmezettségére? Mert a műveltséget csakis ebben az értelemben fogadom el. Nem az a művelt, aki sokfélét tud ós a mellett rabja szenvedélyének, hanem az, ki szenvedélyei felett mindig, minden életkörülmény közt tud uralkodni és vágyait nemesebb czéloknak alá tudja rendelni. Maga a tanulás is csak annyiban értékes, amennyiben e lelki fegyelmezésre megtanít. Sokszor hallom ezt a félig tréfás mondást: „Az asszonynak elég, ha annyi esze van, hogy mikor esik, a csorgás alá ne álljon." Sajnálom, ezt a nézetet nem fogadhatom el. Az élet másra tanított. Úgy esett, hogy közvetlen közelből volt alkalmam megfigyelni a mai magyar társadalom átalakulását; a régi társadalmi osztályok, főkép a gentry bomlását; az új rétegek, főkép a polgárság megerősödését. S mindenütt azt láttam, hogy az a család ment tönkre, amelynek női üreslelküek, léhák, a hiúság rabjai voltak; és azok a családok emelkedtek, amelyekben a nők okosak, műveltek, munkásak, előitélet nélkül valók voltak. Alkalmam volt megfigyelni a közélet terén szereplő egyének működését és emelkedését vagy sülyedését. Ott is mindig azt láttam, hogy a legtehetségesebb férfi is csak akkor fejthette ki tehetségét teljesen, akkor