Polgári leányiskola, Komárom, 1893

I. A 10—16 éves leányok neveléséről. „Oktatás"-ról szoktak beszélni; én azért mondok nevelést, mert leányoknál e kettőt egymástól elválaszthatatlannak tartom. Tovább megyek. Az oktatást is csak annyiban tekintem jogosultnak, amennyiben a nevelés ezéljait szolgálja. Mi czélja van a leányok nevelésének? Mi más czélja lehetne, mint képessé tenni őket arra, hogy boldogulni tudjanak az életben és boldogságot tudjanak teremteni családi körükben. Ehhez műveltség is kell. Régente nem kellett. A hajdani egyszerű életviszonyok közt, a régi jó világban a nő eleget tett hivatásának, ha tudott szőni, fonni, mosni, varrni, főzni. — így tudjuk legalább. Igazán nem volt többre szüksége ? A történelem mást mutat. Ott vannak a Lorántfy Zsuzsannák, a Károlyi Zsuzsannák, a Szilágyi Erzsébetek, a Zrinyi Ilonák s más kiváló magyar aszszonyok, akik minden nőies erénynyel ékeskedtek, de azért képesek voltak férjük távollétében várakat védeni, élelmezni, fegyverszállítókkal szerződni, nagy kiterjedésű jószágokat kormányozni, építkezéseket vezetni, gyermekeik neveltetésére felügyelni, iskolákat állítani, tudós férfiakkal értekezni. Ezek a kiváló nők mind hűséges osztályosai tudtak lenni férjük munkájának. — Kisebb arányokban ugyanezt tették a kisebb emberek nejei is.