Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1941

SZÉCHENYI ISTVÁN 1791-1941. Plinius beszél valahol a mesebeli kőről. Ennek a kőnek az volt a tulajdonsága, hogy darabokra törve elmerült a vízben, de ha egész maradt lehetetlen volt alámeríteni. Példázta ez a szét­töredezett nemzetet, melyet megrontott az ősi átok, s szinte csak azért állt még a nagy magyar ugar, hogy sírt adjon e népnek. 1791. szeptember 21-én azonban nagy ajándékot juttatott az Ég. Széchenyit küldé végtelen malasztja. E holttetembe érző szív gyanánt Hogy lenne életösztön a hatónak, Bénult idegre zsongító hatás, Reménye a remény nélkül valónak: Önérzet, öntudat, feltámadás. Hogy megszeresse e pusztuló fajt, mely önmagát nem tudja szerelni.« Ilyen hivatást ritkán juttat embernek az Isten. Érthető hát Szekfű Gyula megállapítása: »Egyszeri jelenség, soha meg nem ismétlődő mirakulum a2s a Széchenyi István, aki nemzete sorsát élte belseiében és nemzete bukása szétrombolta testi és lelki egyensúlyát. Hiábavaló jajongás, amit nem egyszer hallunk: hol az új Széchenyi közöttünk és miért nem jön el ő^ aki utunkat megmutatná? Egyetlen ember volt, akiben a magyarság sorsa azonosult a sajátjáéval, s közöttünk ilyen emberfeletti, hősi szférába nőtt magyar nem járkál s nem is fog eljönni.« S ha nincsenek élő géniuszok^ az ember mindig a halottakra tekint* Mert olyanok ezek a rég pihenő nagy és gazdag egyéniségek, mint a sokoldalú kristály, amelynek mindig csillámlik valame­lyik oldala, s mindig fényt áraszt. Van mondanivalójuk, min­den kor számára, mindig időszerű. S ezért a jövő emberei. Széchenyi tanításai súlyosak, kemények, nem kicsinyesek, hanem hősiességet követelők. A szülte szerelemig felfokozott faj szeretet, amelyet hirdet egész férfit kíván. Hi'szen nem más ez, mint »az emberiségnek egy népet magtartani, sajátságait, mint ereklyét megőrizni s szeplőtelen minémüségében kifejteni, nemesíteni, erőit, erényeit s egészen új, eddig nem ismert ala­kokban kiképezve végcéljáhooz, az emberiség feldicsőiléshez vezetni.« Kemény munka ez, mert nem ad népszerűséget. Csak az Isten napszámosa képes erre, aki tudja, hogy nem azoknak jut a népszerűség, akik dolgoznak a népért, hanem azoknak^ akik beszélni tudnak a nyelvén. Mert a javítani, emelni akaró szeretet alapja igazmondás. Az igazság pedig gyakran ngyon fáj. Kimon­dásához bátorság kell. S e kevesek erénye. »A magyar haza — írja —?oha nem volt derék, sőt kitűnő férfiak hiányában, egy 4

Next

/
Thumbnails
Contents