Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1941

nemében, a hazafiaknak azonban mindig szűkölködött, olyanokéban t. i., akik tartózkodás nélkül a nemzet szemére lobbantják az igaz szót.« Minden változás lendítő ereje és alapfeltétele a helyes önismeret. Helyes önismeret, mely meg meri látni és láttatni a hibát, de örül a meglevő jónak. E nemzet legnagyobb hibája mindig az volt, hogy vagy nem bízott magában, vagy elbízta magát. Ez okozta, hogy e nép a lét vag}' nemlét határára sodródott. S vesztébe rohanó fpja elé odaállítja három »nem kézzel írt könyvét«, >az egekbe nyúló hármas piramidot«, hogy kegyetlen vádjaival és szeretettől s ligáit örök útmutatásaival megállítsa a magát marcangoló, öngyilkos rohanást. Öntudatra akarja rázni nemzetét, hogy higgyen saját erejében, vegye észre, hqgy amint hibák mibennünk vannak, akként a feltámadás lehetősége is ott rejtőzködik. Tőlünk függ minden, csak merjünk akarni, .mert az istenek is megunják végtére azoknak a népeknek pártolását, akik saját lábukon állni soha nem tudnak, soha nem akarnak. Egy nemzetet feltámasztani, megnemesíteni azonban csak az egyéneken át lehet. Az egyén legnagyobb értéke pedig a »kiművelt emberfő«, melynek nem a szellemi erők szétforgácsolása, hanem annak elmélyítése sajátos tulajdonsága. Ismerje meg azért minden magyar ember, mi az ő mestersége és hivatása, miben tud tökéletesen alkotni. És fejtse ki azt tehetsége szerint. Foglalkozzék vele mindennap s tegye azt és csak azt •minden vizsgálódásának és tanulásának főtárgyává. Az ilyen tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma, önlegyőző, lelki erő szükségességének hirdetése ez, kiáltás a huszadik század fiatalsága felé. S amikor mindenki újítani akar és vezérszerepre tör, jó, hogy előttünk áll a magyar géniusz evangéliuma, a »pusztuló fajért« elpusztuló élet. Meri hirdeti, hogy senki se születik reformátornak, csak azzá lehet. Ez pedig nagy feladat, felelősség és nem könnyelmű játék. Kell hozzá tisztánlátás^ tudás, tanasztalat. bátor magába-nézés, mely »a hibákat inkább magában keresi, mint* másokban, mert magával parancsolhat, másokkal nem«. Más szóval magamon kezdjek mindent! Először is le kell rombolni a hiúságot, a szalmalángot, a lustaságot és az irigységet. Mert aki a köznek akar használni, első kötelessége magáról teljesen megfeledkezik. Hisz aki magát keresi gyenge az, s csak az erős, aki egész nemzeteket képes hordozni szívében. Forró, lángoló faj- és honszerelemből származó önzetlenség tehát az első ismertető jegy. A másik a fanatikus használni akarás.& Dolgozom szorgalmasan, s dolgozom önérzettel. Lenyesik szárnyaimat, lábaimon járok, levágják lábaimat, kezeimen fogok járni, s ha ezeket is kiszakítják,, hason fogok mászni: csak használhassak.« Ezzel a gondolattal indul *a »nagy magyar parlag«, »csúnyácska hazája« művelésére. Tudja, hogy az emberi gyengeség a multat mindig nagyobb fénybe szokta állítani, mint a jelent és jövendőt. Akarja ezért hogy a múlton ábrándozás, elmerengés helyett a jövő nemzedék hadd menjen 5