Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1940

ez hazugság volna. Azt azonban igen, hogy »kczdjük a tanítást a hit ragyogó és vonzó bemutatásával, szépségének, gazdagságának, boldogító voltának felsorolásával«. így fel tudjuk kelteni az őszinte meggyőződésen alapuló igaz lelkesedést és az ifjú örömmel fogja teljesíteni a vallás törvényeit, mert megérzi Glaudel szavainak igazságát,, melyek szerint »nem fog az örömhöz közeledni, ha nem közeledik a forráshoz, amely Isten és Krisztus.« Ez a módszer biztos és hatékony, mert maga Krisztus használta. Hiszen ha nézem a hegyibeszéd Krisztusát,, azt lát|om„ hogy ott csupa olyan dologról beszél, amely megrémíti minden idők emberét. Lemondásról, szenvedésről, küzdelmes tisztaságról, áldozatról, könnyről és bánatról szól. S ezeket a dolgokat nem állítja bele a törvény rideg paragrafus vázába, nem hangoztatja isteni jogait, nem kövebei, hanem valami csodálatosan isteni művészfogással a boldogság-kódexét állítja össze belőlük. Szavai nyomán eltűnik a küzdelem/ a könny, a bánat, az üldözés és önlegyőzés nehéz és ijesztő mivolta, hisz mindegyiken átcseng az isteni ritmus: boldogok... boldogok...! Érezzük,, hogy a mi boldogságunkról van szó. És »ki ne örvendene, ha a boldogság receptjét ismerné? Hogy ez a boldogság bizonyos árat (lemondás, áldozat) kíván, azt senki sein tagadja«. Amikor pedig az Isten szolgálatát, mint keresztviseléssel járó kötelességet mutatja be, akkor is talál valami vonzó okot, hogy szelídebbé tegye a rideg valóságot,, melegebbé a magában hideg, keménynek látszó törvényt. Barátságát állítja oda lelkesítő tényként. »Aki utánam akar jönni, vegye fel keresztjét és kövessen engem.« A kereszt,, az áldozat riaszt, de vonz a barátság. S a történelem lapjai hirdetik, hány és hány lelket tudott magasba emelni ez az isteni barátság, mennyi de mennyi embert lett világító fáklyává, sugárzó egyéniséggé. Aki tehát e krisztusi módszert követi,, nagyot tesz, nemeset alkot. E módszernek azonban van még egy titka, a példaadás. A szavaknak ugyanis lehet bizonyos hatásuk, de felettük százszoros meggyőző erővel rendelkeznek a cselekedetek, életünk látható, megragadó és hősies példája. A példaadás fontosságáról beszéltünk ugyan a vallásos neveléssel kapcsolatosan, most mégis visszatérünk rá, hogy annál inkább lássuk fontosságát. A példa ugyanis életté vált tanítás. És minden tanítás hatása .annál erősebb, minél közelebb áll a való élethez. Ez az igazság teszi érthetővé azt a tényt,\ hogy a környezet hamarosan megérzi a benne élő ember egyéniségét. Az ember ugyanis akarvaakaratlan rávetíti a mellette élőkre egész lelki tartalmát, minden melegségét, kedélyének minden változását, kedvességét, vagy zordságát. A harmonikus, erős egyéniségeknek lelkesítő, szinte fanatizáló hatásuk éppen abban rejlik, hogy a bennük meg*valósult összhang,, a bennük élő erők másokban is érvényt követelnek. A keresztény világnézet magaslatain járó egyéniségek élete tehát uralkodó módon emelkedik környezetük fölé. A belső kiegyensúlyozottság, az emberi ösztönök és lelki erők 29