Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1940

TELEKI PÁL GRÓF (1941. április 4-én mondott megemlékezés.) Tegnap szivén ütött mindannyiunkat a hír, meghalt Teleki Pál. Mindenki mindenütt ezt suttogta, erről beszélt. És mindenki szomorú volt. Most, amikor erről a lesújtó, tragikus távozásról emlékezünk, önkéntelenül Mécs László költeménye jut eszembe. Izgalom szállott meg minket is, szegény magyarokat, amikor átvette az ország irányítását; egy szebb jövőbe, boldogabb magyar életbe való jutás édes izgalma. S most »A kirándulás elmaradt.« Nagy és kis magyarok szemében azért Csillog ott a szomorúság könnye, mert a Vezető nem tud már vezetni, és a sok-sok örömsátor, a szebb jövő Tőle igért és megmutatott ezernyi csalogató öröme máról-holnapra összeomlott. »Ki érti Isten titkos terveit Kedvenceit miért ríkatja itt...?< Ki érti a Gondviselés rejtett titkait, miért éppen akkor szólítja el a magyar életből a legnagyobbakat, a Széchenyieket és Teleki Pálokat, amikor a nemzetnek. legnagyobb szüksége volna reájuk? Ki érti az Islen kezének titokzatos intéseit, melyekkel éppen akkor olt ki a magyar égen fényforrásokat, amikor legtöbben áhítoznak fényük után? Kiérti az emberileg fel nem fogható isteni elgondolást, hogy mindig akkor veszítjük el tragikus hirtelenséggel az összetartó erőt, amikor legjobban kell tartanunk összeomlásunktól? Ki érti Isten titkos terveit...« miért akadályozza meg oly gyakran a magyar »kirándulásokat«? Nem széltől hányatott, ide-oda hajló nádszál-embert gyászolunk, nem a lágy ruhák emberét, hanem férfit, ki élő felkiáltó jel volt a magyar életben, ki életével hirdette meg a nagy valóságot, ha élni akarunk, keményeknek, gerinceseknek, erőseknek és becsületeseknek kell lennünk. Férfit, aki megtestesítője volt az ideálnak, amelyért küzdött: «emberebb ember és magyarabb magyaréi Ember, akinek van ereje, mert van hite. Ember, aki állandó összeköttetésben él az örök Forrással, minden nagyság Osztogatójával, az Istennel. Aki érzi és tudja, hogy csak látszólag becsületes az, aki az Istennel szemben nem teljesíti kötelességét. Gyászoljuk a férfit, aki nagy úr volt mágnás, egyetemi tanár, de akinek fájt a gazdagság, mert észrevette maga körül milliók éhezését. Férfit, aki önként vállalkozott arra, hogy sátorban lakjék és együtt tűrje a hideget, éhséget és szomjúságot, 6