Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1940

tudatát, minél több a szentfeltörekvés és az áldozatot hozni tudó ember, annál erősebb és biztosabb jövőjű az illető nép. Egy öntudat megölése is tehát nagy vétek és kiszámíthatatlan következményű árulás a nemzet ellen, mert egy fertőzött akarat és kisiklott elme száz még nálánál is gyengébbet ránt magával. Ki tagadná, hogy most, amikor vihar zúg felettünk, amikor az idők sodra nagyon is elkapott bennünket, szükséges felvillantani, ébreszteni és fényben tartani, terjeszteni és öntudatosítani ifjúságunkban a magyarság hivatástudatát. Senki nem tagadja, és mégis kevesen cselekednek érdekében. Viszont annál többen vannak, akik — szeretnők hinni, hogy akaratlanul — vétenek ellene. Vannak talán, akik csodálkoznak azon, hogy a magyar világnézetrenevelés terén is akadályozhatja az otthon az iskola munkáját. S bizony, szomorúan csodálatos, de sajnos valóság. Mert hogyan fejlődhessék ki annak az ifjúnak lelkében az iskolában kapott hazafias eszme, magyar gondolat, aki negyedikes létére őszinteségében kénytelen ilyen vallomást tenni: »Bizony, otthonom hazafias felfogása és az iskolában kapott ilyen tanítások között nagy a különbség. Otthon mindig csak ilyeneket beszélnek, hogy kis nép vagyunk és mit akarunk önállóak maradni a nagy népek között... Aztán sokszor félek, mert úgy nyilatkoznak hazánk vezetőiről, hogy ha valaki hallaná, bizonyosan börtönbe kerülnének. De legjobban fáj, hogy ki merték mondani: bár jönne már nyakunkra valamelyik nagyhatalom... Hazafias gondolkodást nem látok szüleimhen, s így otthon ilyet nem is kapok.« Megdöbbentő lélekrom&olás ez és valóságos hazaárulás. Ilyen gondolkozás mellett ne csodálkozzék a szülő, ha még romlatlan erkölcsi érzékű gyermeke eltávolodik tőle és ne okolja érte az iskolát. Az iskola ugyanis kötelességét teljesíti, amikor minden eszközt felhasznál, hogy az ifjú magyar maradjon ilyen léiekrontások ellenére is, inert a nemzet érdeke nagyobb érlék, mint egyegy család harmóniája. A nemzet érdeke pedig azt kívánja, hogy minden fiatal gyermeke bátran vallja és vállalja magyarságát a küldetés tudatában és ne legyen lelke megfertőzve a kényelmesek, a maguknak élők, áldozni nem tudók, a fél-magyarok, vagy már nem magyarok önigazolásul felvett takarójától: »Úgyis kis nép vagyunk!«. Mert könnyű úgy hazafinak lenni és büszke magyar hivatástudattal járni az életet, ha áldozatot nem kell hozni, könynyű féríi-erővel dicsekedni, amikor nincs szükség erőfeszítésre. Könnyű jónak lenni, amikor rossznak lenni nehezebb sors., mint jónak maradni. Hisszük, hogy aki iskolánkba adta gyermekét, azzal a szándékkal tette, hogy a nemzet számára is értékessé tegyük. És mi ezeréves nemzetnevelő hagyományaink értelmében meg is tesszük ezt. A szülői háztól csak egyet kérünk, hogy ha már nem segít az építésben, legalább ne romboljon. S ha az iskola keresztény magyar világnézete annyira távol áll az otthon világszemléletétől, h°gy a szülők valamelyike is szükségszerű feladatnak látja munkánk folytonos rombolását és gyermekében mindenképpen haszX2