Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1940

a titka a legnagyobb megpróbáltatásokban is tapasztalható erőnek, a jövendőben való bizalomnak. Természetes pedig, hogy amit hisz az egész nemzet, hinnie kell mindenegyes tagjának is. Mert akit nem tölt el a magyarság küldetésének tudata^ akiben nincs magyar hivatástudat, halott tagja e népnek, vagy már egészen elveszett a nemzet számára, bármennyi cikornyás előnévvel és címerrel akarja is bizonyítani magyarságát. A nemzeti hivatástudat nélkül egyetlen nép sem élhet sokáig, mert ha él is, csak máról-holnapra tenge'i életét s akkor is szolgasorsban. A hivatástudat ugyanis egy nép életében az, ami az egyéni életben az eszme, az ideál. Nélküle nincs érdekesség, nincs szin, nincs érték és nagyság, egyszóval nincs egyéni élet. mert az eszme jelenti az erőt, mely tud építeni száz meg száz összeomlás fölött is, folytonosságot alkotva mult, jelen és jövő között. És minél nagyobb az ideál, annál nagyobb lesz szolgálatában az ember, minél lendületesebb és bátrabb egy felmerült gondoM, annál tágabbá válik kidolgozásával az emberi értelem horizontja, annál jobban érvényesül az emberi szív hatalma és annál inkább sorsalakítóvá lesz a nagy egyéni élet. Amint azonban az egyéni életben nagynak keli lennie az ideálnak, hogy naggyá lehessen az ember, úgy a nemzeti hivatásérzésnek is hatalmasnak kell lennie, hogy igazán lendületes, eleven teremtőerővel rendelkezzék a nép. E hivatástudatba bele kell férnie az egész nemzet sorsának. E kívánságnak azonban csak akkor tud megfelelni, ha merész és bátor, ha képes átsegíteni életünkben annyira gyakori minden kicsi és nagy összeomláson. E mellett azonban legyen kitartó és lendületes, mert hiszen a látszólag hiábavaló áldozatok láncolatában reményt kell adnia és ébren kell tartania az esetleges éjtszakában a felvirradásba vetett hit világosságát. És hogy ne legyen élete a tiszavirág percnyi virágbaszökése és gyors elmúlása, magán kell hordoznia a békesség jegvét, hogy utálttá és gyűlöltté ne váljék más népek előtt. Ezért amityen helytelen a túlságosan kurucos önteltség és mindennek magunk számára követelése, annyira hibás más népeknek — legyenek bár még oly nagyok is erőben, hatalomban — önmagunk lekicsinylésével történő csodálata és bámulata. Sőt ez utóbbi súlyos vétek nemzetünk ellen. Mert amott elferdítve bár, de mégis él a hivatástudat, és a túlzás mögött izzó magyar lélek sejteti magát, itt azonban, a bámulok csoportjában teljesen gyökértelen, nemzeti hivatásérzés és önbecsülés nélkül szűkölködő, ingadozó jellemek járják elvadult táncukat a nemzet- és hazaárulás borotvaélén. De fontos az is, hogy hivatástudatunk ne legyen hiú ábránd, vagy csalóka, színes délibáb, hanem számoljon a történelmi és földrajzi adottságok realitásaival, tapadjon egészen a valósághoz. Minél reálisabb ugyanis egy eszme, annál erősebb és hatalmasabb hatásában. A nemzet fiaiban él. Nyilvánvaló igazság tehát, hogy egy nemzetnek minél több tagja minél erősebben éli népe hivatás31