Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1940

legyen bár alappal rendelkező féligazság, vagy alapnélküli közönséges rágalom, visszaüt a szülőre, mert a mi tekintélyünk nem más, mint átszármaztatott szülői tekintély. Ha rontják ez!, ront ák benne a magukét is. És ne féltsék a gyermeket a komoly munkától. Sose panaszkodjanak a miatt, hogy ilyen vagy olyan gyenge fizikumu, szenvedélyes vagy eleven a gyermek. Számára ez gyengesége és fejletlen életnézése miatt csak szabadságlevél lesz a kötelességmulasztásra. Épp ezért hamis és ártalmas az az engedékenység, jnely 2, 3 'viagfy 5 órás mulasztások fej-, fogfájással vagy gyomorrontással történő igazolásával takarja s védi gyermeke lustaságát. Mert csodák csodája,, a tanítás befejezése mindezt a sok fájdalmat és rosszullétet egy csapásra mintegy delejes erővel megszünteti s a reggel még szülői asszisztenciával «halálosan« beteg ifjú délután mosolygós arccal, a másnapi exkuzálás biztos öntudatával lejt a korzón. A hiba ott van, hogy gyermekükben igen sokan sokkal több gyengeséget látnak, mint ami a valóságban megvan A keresztény világnézet fontos része a lelkiismeretes munka. Ez pedig áldozatot kíván. Mert ki hinné el, hogy fillérekért drágakövet adnak? Ki hiheti hát, hogy rendszeres munkára szoktatás nélkül egy gyermek is értékes emberré fejlődik? A munkával járó áldozat szinte önként megadja a léleknek az életre annyira fontos más tulajdonságokat is, aminők a munka eredményének megbecsülése és a lemondás. Az ifjúságra vonatkoztatva ezt a magyar közmondásba lehetne tömöríteni: «Addig nyújtózkodjál., amíg a takaród ér! < A legtöbb félrecsúszás, elkallódás és eltulajdonítás gyökere az, hogy élvezni akarnak, de lemondani nem. A sok szerencsétlen élet alapja, hogy többet költöttek, mint szabad lett volna. S az eldobott életek tragédiáinak kuliszszái mögöií gúnyosan vigyorog ott a tény, hogy ezeknek folyton csak vágyaik voltak, de kötelességről nem tudtak. És hány élet félrecsúszása indul el akkor, amikor a szülők versengve teljesítik a gyermek minden felötlő »igényét«? Az élet nem fogja teljesíteni, s a sültgalambot várók éhen pusztlulnak. És megérdemlik! A minden «igény« teljesítése kitermeli azután azt a típust, amely kötelességmulasztó, de mindenünnen és mindenben támogatást vár, munkátlan, az életet csak szórakozásnak nézve küzdeni nem akar és 18 éves korában szent meggyőződéssel ki meri mondani az említettek ellenére is: «Kérem, nekem igényeim vannak az élettel szemben!« A modern civilizáció úgyis nagy mester abban, hogy igényeket támasszon. A szülői háznak inkább az lenne hivatása, bog}' ezeket az igényeket csökkentse és ne gyarapítsa, annál is inkább, mert nagy igazság, hogy minél kevesebb az ember igénye, annál függetlenebb, az élet szempontjából pedig az igénytelenség már maga külön kereseti forrás. Folytathatnók tovább a sort, tárgyalásunk azonban túllépné egy szűkre szabott értekezés kereteit. Ezért keresztény 26