Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1940

nekem. S egyszercsak azt kezdtem látni, hogy anyám az erősebb. Mindig ő találja meg a menekvést minden ránkszakadó bajban,,, míg apám kapkod, kétségbeesik. Nem tudom, mi anyám erejének titka,

( de úgy gondolom, hogy mélységes hite. Gondolkodtam ezen,; s /úgy látom, igazam van. Hiszen csak ez lehet, mert különben egészen egyformán gondolkodnak. Apám viszont húsz éve nem gyónt! Én anyámat akarom követni, mert apámban a sokszor hangoztatott férfi erő csődjét látom.« A keresztény világnézet nem enged kétségbeesni, inert megláthatja, hogy az élet (Oly nagy és szép dolog, hogy — Freuerbach szerűit — egy-egy rossz óra miatt a homlokunkat összeráncolni sem lenne szabad. Igen sokan vannak, jól tudjuk, akiket valósággal üldöz a szerencsétlenség. S mi vár fiainkra, nem tudjuk. Talán ez lesz az ő osztályrészük is. Egy biztos! Ha gondoskodunk világnézeti megalapozásukról, soha le nem törnek, soha össze nem roppannak. Mert föl tudják fogni, hogy ennek is meg van az érlelnie. Hiszen »palma sub pondere crescit«. Ha nem volna küzdés, nem lenne hősiesség sem! Ha mindig minden sikerülne, mi szükség lenne kitartásra? Pedig ezek csodákat müveinek. Igazi keresztény életszemlélet nélkül megszületett volna-e a száműzetésben ^omorral küzdő Dante »Divina Commedia«-ja, vagy a betegség-marcangolta Schiller legszebb drámái, avagy a kínban vergődő Mozart Requiem«-je? Szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy a megpróbáltatások arra valók, hogy megtanuljunk akarni, nagyon akarni. Sok szülőt ugyanis annyira elkedvetlenít gyermeke esetleges sikertelensége, hogy maga segíti őt a kedv-vesztettség örvénye felé sodródni. Pedig nem az a feladat, nem az a munka, hogy az élet irányítson, hanem hogy mi irányítsuk az életet. S meg lehet tenni! Beethoven teljesen süket volt. .amikor legnagyobb mesterműveit alkotta. Élete fényes bizonyítéka annak, hogy csak a lusták, meghunyászkodók és értéktelenek üvöltik folyton keserű szájízzel az önigazolásra szolgáló jelszót: «Butának áll a szerencse! Én azonban nagyon okos vagyok!«. »Az egész világ Istené, de a bátraknak kiadja bérbe« — mondja egy keleti közmondás. Régi a mondás, de értelme nagyon időszerű. Mai nyelven így fogalmazhatnék: nem protekció-vadászással és tétlenül álmodozó szerencse-várással, hanem kemény munkával, a bizonyos Horatius-féle »multa túlit fecitque puer, sudavit et alsit«-tal kell megalapozni a jövendő sorsot. Mert győzelmet csak az tud aratni, aki elszánta rá magát és a sikertelenségek ellenére is fokozott kedvvel dolgozik tovább. Az élet ugyanis nemcsak szeretet, hanem jog is. Ez pedig megköveteli, hogy aki többet fárad, nagyobb javakban részesedjék. Az érvényesülés titka nem a sóhajtozás, nem »akarnám«, »szeretném«, vagy »de jó volna«, hanem akarat, megfontoltság, tett. A »nincs szerencsém« a gyávák takarója. Nem így sóhajtozott Szalézi Szent Ferenc^ amikor Xavéri Ferencet szentté avatták, hanem felkiáltott: »Ez már a harmadik Ferenc, aki szent. Én leszek a negyedik!« És állotta szavát. Vagy el tudunk-e képzelni szebb dicséretet egy férfiről. 23