Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1940

mint amit Dominik őrnagy kameruni sírfelirata fejez ki: »Nicht rechts geschaut! Nicht links geschaut! Vorwárts! Gerade aus! Auf Gott vertraut! Und durch!«. Hatalmas energiák nvugosznak minden fiatal lélekben a gyengeségektől, gyarlóságoktól mintegy leláncolva. De ha akarni tudnak, elpattannak e láncok és felszabadulnak az erők. Ezért »amjre az ember kötelezve van. mindazt meg is teheti«. Ezzel eljutottunk a világnézeti nevelés újabb követelményéhez, a kötelességleljesítésre való neveléshez. Kötelességeink sokfélék, mint ahogy az életnek is ezer arca van. De minden fajtájának alapja az Isten iránti kötelesség. Erről már szóltunk a vallásos neveléssel kapcsolatosan. E helyen csak kiegészíteni szeretnők az ott tárgyalt gondolatokat, annak a nagyon elterjedt és szinte unalomig hangoztatott elveknek megemlítésével, hogy t. i. A vallásos élet nem nagyon fontos! Lényeg az, hogy az ember becsületes legyen! De mi a becsület? Ha a társadalmi megbecsül te tést, a tisztelet külső megnyilvánulásait értjük rajta, igaza lehet a mondásnak, inert akkor a becsülethez nem kell más, mint magas állás, jól berendezett és mégjobban titkolt élet, s becsületesnek tarthatják a csalót, a rágalmazót, a másokat nyomorba kergetőt is. A becsület azonban nem ránkaggatott sallang, amelyet könvnyen letéphetnek azok, akik felcicomázlak vele, hanem minden kötelesség lehető legjobb teljesítésével szerzett lelki tartalom és boldogságérzet. Minden kötelességé. S itt nincs kivétel. Egy fajtának elhanyagolása már megfoszt a becsülettől. Nem is szólva arról, hogy a kötelességteljesítés áldozatokat kívánó mivolta miatt Isten nélkül szinte lehetetlen az önmagunk és embertársaink irántiakat teljesíteni. Aki azonban szentnek tartja vallási kötelességeit, az előtt szent lesz a többi is. Sok erőt merít abból ezeknek teljesítéséhez. Mielőtt azonban részletesen foglalkoznánk a kötelességre való neveléssel, szeretnők eloszlatni a gyakorlati életben nagyon elterjedt felfogást, amely könnyed felületességgel élez ki az ifjú életében nagy és kis kötelességeket, olyan képen, hogy az utóbbiak elmulasztásában nagyon gyakran a felnőttek segítkeznek. Figyelmeztetésül idézzük br. Wesselényi Miklós szavait: »Naggyá és kicsinnyé mindent hatásai és következményei bélyegeznek, s 'aminek következménye fontos és nagy, sohasem aprólékosság, bármily kicsinységnek lássék is«. Márpedig a nevelés szempontjából nincs olyan kötelesség, amelynek következményei ne lennének nagyok. Az erkölcsi lecsúszás, a törvényekkel való összeütközés és ennek következtében egy esetleges élettragédia gyökerei tagadhatatlanul és kivétel nélkül az iskola fegyelmi szabályzatának semmibevevésekor kezdődik. Aki ugyanis még kicsil>en sem tud hű és törvénytisztelő lenni, természetesen nem lehet az nagyobb dolgokban sem. Az élet igazolja a Szentírás szavait: »Qui modica spernit, paulatim decidit«. Érdemes elgondolkodni azon, vájjon a szülői ház hányszor löki erre az útra a fiatal lelket? Tudjuk, mert ismerjük a fejlődő eml>er lelkivilágát, hogv a szabadság 24