Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1940

lehet lendítő erő, a szó példa nélkül lehet költemény, lelkesíthet, de hatása hamarosan elpárolog. Hiszen nincs mögötte hatalom. S ezt észreveszi a mindent kutató és tudni vágyó ifjú lélek. így ugyanis nem látja beigazoltnak azok igazságát és nem érti meg, miért követelik tőle azt, amit maguk sem tesznek. Meglátja, hogy a hangoztatott elvek és az élet diszharmóniája között vagy gyávaság vagy erőtlenség rejtőzik szüleiben. Gyávaság, ha nem merik levonni a maguk életére a keresztény tanítások végső következtetéseit. Erőtlenség, hogy nem azok szerint alakítják életüket. Sem a gyáva, sem az erőtlen azonban nem tud imponálni előtte, s csak mosolyog rajta. így magára marad és magát próbálja alakítani. De akaratlanul is olyanná fejlődik az állandó akart vagy akaratlan ráhatás következményeként, aminő közvetlen környezete. Hisszük, hogy eléggé megvilágítottuk ezzel azt, hogy a vallásos nevelés eredményessége azon múlik,, vájjon a szülői ház megérti-e az iskola elgondolásait, támogatja-e munkájában, vagy legalább nem akadályozza-e? Sokan talán túlzásnak látják az iskola vallásos nevelését. Ezek számára álljon itt Tommaseo megjegyzése: »Az iskola, ha nem templom, barlang!» Barlangban pedig elsatnyul és tönkremegy a meglevő élet is

v nem hogy fejlődéséről, növekedéséről lehessen beszélni. Az iskola feladata pedig.) hogy fejlesszen, ha kell, új életet adjon és nemcsak az, hogy tudomány-injekciókat döfjön a fejlődő értelembe. Hiszen »jaj a tudásnak, ha nem jut el a szeretetig«. Akkor csak árt, csak ront, de nem épít, nem emel és emberibbé nem teszi az életet Már Aristoteles nevelési elveinek is az a követelménye, hogy »azt kell az ifjúsággal elsajátíttatnunk, ami az életre hasznos, és ami az erényesség felé vezet«. Ha az eredményes nevelés első feltétele, a keresztény világnézet, helyenként nem bírva a meggyőződés átütő erejével a családban, annyit mindenesetre kérünk, sőt megkívánjuk a gyermek boldogságáért, hogy legalább ne akadályozzák meg munkánkat és bízzanak bennünk annyira, hogy gyermkünknek javát akarjuk. El lehet ugyanis képzelni, hogy járnak iskolánkba olyan szülők gyermekei is, akik éppen nem a világnézeti nevelés kedvéért hozták gyermeküket hozzánk, hanem, mert nincs a környéken más iskola, vagy mi vagyunk legközelebb. Megértjük De megértjük azokat is, akikben az élet sebet ütött a keresztény világnézeten és ahhoz, hogy újra hazataláljanak, kegyelem és idő szükséges, vagy esetleg sok szenvedés és lelki vergődés. Ez utóbbiaktól már többet is kérünk, mert tudjuk, megértésre találunk. Hiszen megakarják óvni gyermeküket azoktól a lelki katasztrófáktól, amelyeken ők átvergődlfek. Kérjük, hogy fogjunk össze az építőmunkában. Higyjck el, ebben a munkában igen sok gyönyörűséget találnak és talán saját lelkük egyensúlyát is visszanyerik. Megvalósulhat ugyanis Carie gyönyörű beismerése: «Mennyivel többet tanultam fiaimtól, mint amennyire én tanítottam őket...« 20