Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1939

annyi szív hiába onta vért!« A nemzetnek élnie kell! mert tudott áldozni. Tudja, hogy minden nemzet akkor hal meg, amikor megássa a maga sírját. Az * önbizalom felkeltésével, egyénisége varázsló erejével kiüti az ásót az önsírját ásó nemzet kezéből és helyette újra fegyvert ad. Megértik hívó szavát és a márólholnapra, szinte a földből nőtt sereggel elindul Budapest felé, hogy megtisztítsa azt az oláh bocskor okozta szennytől. De ez még csak kezdet, csak megindulás. Mégis akkora tett, hogy a nemzet egész bizalmát odaadja érte 1920. március 1-én, amikor kormányzójává, urává emeli őt. S vállalja a hivatalt, mert vállalni akarja a további munkát is. Meleg szívvel, erős tkézzel, férfias-keményen, mint eddig tette. Egy népet újra felemelni a legnagyobb tettek egyike. S ahhoz, hogy valaki nagyot tudjon cselekedni, optimizmus kell, nagy optimizmusMegkísérelni a lehetetlent is. Látja, hogy népe nemcsak a megcsonkítás sebéből vérzik, de a belső meghasonlás is gyengíti meglévő erejét. Az első jóvátételére még gyengék vagyunk, de az utóbbi kiküszöböléséhez haladéktalanul hozzá kell fogni. Szinte Szent Ágoston szellemében fog hozzá ehhez a nehéz feladathoz. »Üldözzétek és tegyétek tönkre a tévelyeket, ha lehet de szeressétek a tévelygőket!« Kiirtani mindent, ami éket ver magyar és magyar közé, de megmenteni a nemzet számára mindenkit, aki megmenthető. Mert sokan ott maradtak a harcmezőkön, kevesen vagyunk, mindenkire szükség van. Férfiakat állít maga mellé e munkához a nemzeti kormányba, akik ugyanúgy tudnak bízni, akarni, tenni, s ha kell áldozatot hozni az új, keresztényibb és magyarabb élet megteremtéséért, mint ő. Akik tudnak a nemzet érdekében keményen fellépni a régi rendszer kis akarnokaival szemben. Akiknek célja azonos az Övével, egyetlen és nagy: megmenteni a magyart, erőssé tenni, műveltté, újra naggyá. A férfi azért férfi, hogy egész munkát végezzen. A belső rend megszilárdítása pedig csak alap, amire tovább kell épí-f teni. S ez az építés folyik húsz év óta. Irányít, szervez és példát ad. A lassú megerősödés sok munkát, verítéket, áldozatot kíván, s az ember gyorsan lankad, kishitüvé válik, ő nem lankad. Sőt! Tud felrázója lenni a lankadóknak, hitet, sziklaszilárdat önt a kishitűekbe, keményen ostorozza a gyávákat és megalkuvókat, simogatja a sokat szenvedőket és kettétöri az önérdek rútlelkű napszámosait. Egyszóval tud nemzetének lelke leimi! S ez a munka, ez az ezerfelé ágazó cselekvés csendben folyik. Igazi nagy emberként dolgozik, aki legnemesebb tettét is a kötelesség szürke köntösébe öltözteti, mert nem vár elismerést. De mint a napsugár beleszövi csodálatos színpompáját a virágok szirmába, mint a harmatcsepp ott csillog a virágkelyhen, ametyet kinyitott, úgy ragyogott át a megújult, szinte észrevétlenül virágzóvá lendült magyar életen áldozatosan munkálkodó lelkének finomsága, százszínű értéke. A belsőleg újjáéledt nemzet felé odafordul a külföld figyelme 4