Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1939

is. Egy szép napon azt vettük észre, hogy munkája nyomán megszűntünk Európa elfelejtett, lekicsinyelt népe lenni és az ellenséges propaganda ellenére is fontos szerep jutott nekünk. Baráti jobbot nyújt két hatalmas nemzet;'* s a többiek is rádöbbennek a veszteségre, amelyet megcsonkításunkkal az európai életnek okoztak. És kezdtük belátni, amit ő szuggerált belénk: Mi érték és erő vagyunk! S álmodozni kezdtünk. Álmunkban az elsodort országrészek gyönyörű tájai jelentek meg, elszakított testvérek szóltak hoznánk... S a Tőle szervezett új sereg az álmot valóra kezdte váltani. 1938-ban katonái élén rálép a földre, amelyért küzdött, idolgozott, amelyért élt. Innét, e városból köszönti hazatért népeit, itt zárja le a magyar feltámadás egy szakaszát, hogy azzal "megnyissa az újat, mert tudja, hogy álmodunk még szebbeket. Erdély, a Bánát s a Tátra csúcsa ég folyton bennünk, mint őbenne. És valósággá lesz ez az álom is, ha most húszéves országlása ünnepén Kormányzó Urunknak kemény Ígéretet teszünk ígéretünk, hogy becsületesen élünk! Becsülettel élni pedig anynyit jelent, mint hiánytalanul teljesíteni minden kötelességünket. Bármi legyen egy magyar, legyen mindig első. Legyen mindig példaadó. Adjon példát nemcsak a munkában, hanem a törhetetlen akaratban, a csüggedést nem ismerő kitartásban is. Legyünk hűek a nemzethez, gerinces, kemény magyarok. Nem kém'elmeskedő, folyton kibúvót kereső, lézengő és protekcióra vadászó, törpe, tehetetlen senkik, hanem talpig férfiak, akarók, küzdők, győzni-tudók. Ilyennek akar ő, a Hős, a Férfi, akit ünneplünk, aki a miénk, aki Urunk és Vezérünk. Akit áldjon meg az Isten mind a két kezével, hogy sokáig vezethesse népét a megkezdett nagyobb boldogság felé. Dr. Pálos Ferenc. 5