Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1930

4 legnagyobb történelmi megrázkódtatását is. A komáromi kisgimnázium Horváth Kristóf idejében lett főgimnáziummá. A városnak már a XVIII. század folyamán volt az akkori tanrendszernek megfelelő 6 osztályos nagy gimnáziuma, először a Jézus Társaság, majd a Szent Benedek-rend vezetésével. A mult század ötvenes éveiben azonban az abszolút hatalom egy tollvonással megszüntette ezt az intézetet és csak 4 osztályú iskolát engedélyezett, jóllehet általában a 6 osztályos intézetekből 8 osztályos főgimnáziumokat fejlesztett és kötelezővé tette az érettségit is. A város lakosai kénytelenek voltak évtizedeken át idegenbe küldeni gyermekeiket a 4 osztály elvégzése után. Mennyi anyagi áldozatot követelt ez. Hány tehetséges, de szegénysorsú tanuló volt kénytelen abbahagyni tanulmányait, mert szülei nem tudták idegenben neveltetni. Mennyi erkölcsi veszély rejlett abban, hogy épen a fejlődés legválságosabb idejében kerültek idegen nagy városok ismeretlen kosztos helyeire a komáromi kis diákok. Nagy gond volt ez az iskolakérdés! Megoldására azonban évtizedeken át nem történt semmi. Végre 1897ben Tuba János orsz. képviselő, kiről maga Horváth Kristóf írja, hogy »szülővárosa anyagi és szellemi felvirágoztatásának buzgó harcosa volt« emlékiratot dolgozott ki a főgimnázium létesítése ügyében és ebben hangsúlyozta, hogy »a kérdés megoldásának egyetlen módja az itteni kisgimnáziumnak főgimnáziummá fejlesztése*. Ezekben az években (1901-ben) jön Komáromba a soproni gimnázium igazgatói székéből Horváth Kristóf. És ez az idegenből jött ember egyszerre megérti a város lakóinak akkor legnagyobb vágyát és szomorúságát, egész lelkével felkarolja a nagy tervet és addig küzd, harcol, mígnem a főgimnázium valósággá lesz. Nem ment minden egyszerre. Évek teltek el. Sok félreértést kellett tisztázni, sok komoly és látszólagos nehézséget kellett megoldani, míg végre 1906 nov. 26-án elkészült a »Szerződés«. Az építő vállalkozók 1907. szept. 10-én kezdték meg az alapozó munkát, 1908. szept 8-án pedig Fehér Ipoly pannonhalmi főapát már felavatta az új, díszes, modern iskola épületét és emlékezetes beszéd kíséretében adta át a főgimnázium kulcsait Horváth Kristóf igazgatónak. Milyen boldog napja volt ez az ő életének. Utána egy évre nyugalomba is vonult. Talán arra gondolt, hogy élete munkáját elvégezte és az agg Simeonnal elmondhatja: »Most bocsásd el Uram a te szolgádat*. De az Úr