Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1914

7 ságos Istentől. Alázkodjunk tehát meg és mellünket verve ismerjük be vétkeinket. Ez az első lépés a javulásra és a haragvó Isten kiengesztelésére. De nemcsak a haragvó Isten büntetése, hanem könyörülő szeretetének megnyilatkozása is ez a háború. Szolgáinak, helyetteseinek jóra serkentő szavaira nem figyelt az emberiség, haladt tovább a bűn útján, melynek vége a romlás, a kárhozat. Megszánta Isten ezt az esztelen, makacs embert; ő maga vette át a tanító szerepét; de oly módszert alkalmaz, mely a legromlottabb embert is fel képes rázni elfásúltságából. Aki egyszer Sina-hegyen égdörgés és villámlás közt hirdette ki parancsait, most a háború eszközeihez nyúl, a 42-es ágyúk szócsövével dörgi a fülekbe: Ha ma halljátok szavamat, ne keményítsétek meg szíveteket! (94. zsoltár 8.) És ez a szokatlan, kemény hang nem is téveszti el hatását. A magábaszállásnak, Isten keresésének, Istenhez térésnek, kijózanodásnak szokatlan és általános folyamata indúl meg: Akik előbb talán mosolyogtak Istenen, valláson, most templomba mennek, imádkoznak, gyónnak, áldoznak! Meghatóan zengik ezt a költők is: Földszintre száll a pénz, a gőg és hiúság Fala leomlik a sok ranghaíárnak S a megszelídüli emberek meginí A templomba járnak. Lelkünk a végső képre vár ; Ha majd a harc győzelmesen bezárul, S a cserkoszorús lobogók alaíí Hadunk leszáll! a Kárpál oldalárul, Mi lesz a dal ? Meri dal születik akkor — Mi lesz a dal, mely őket hazavárja? Én azt hiszem, egy szóból áll a dal majd, És ez a szó — „Imára." (Szávay Gyula)