Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1913

28 gázol akárkin, legfeljebb akkor kiméi másokat, ha a dologból neki is kellemetlensége származnék. Bizonyos fokú önszeretet persze nem csak tűrhető, hanem szükséges is. A tiszta altruista, aki csupa önzetlenségből áll, csak mint képzeletbeli lény lehetséges, a valóságban aznnban nem élhetne meg egy napig sem. Sőt nagyon is fontos az önszeretet éppen a mi szempontunkból. A sok könnyelműség, meggondolatlanság, elrontott élet és tönkretett jövő éppen abból származik, hogy akárhány ember nem szereti annyira és olyan okosan magát, mint ahogyan kellene. Az ilyen ember azután nern csak magának árt, hanem mindenkinek terhe. A gyermek érzelmi világának helyes fejlesztésére a legbiztosabb mód, ha vele szemben azokat az érzelmeket tanúsítják, amelyeket benne fel akarunk ébreszteni. A mindennapi tapasztalás azt mutatja, hogy az érzelmek terén hasonló jelenségek vannak, mint az elektromosságnál az úgynevezett indukció tüneményei. Valamint az elektromos áram egy másik teljesen elkülönített vezetőben az eredeti árammal egyező, vagy ellenkező irányú áramot tud kelteni, hasonlóképpen az egyik ember érzelmei a másikban vagy ugyanolyan, vagy éppen ellenkező érzelmet hoznak létre, — sokszor közvetlenül az értelem közvetítése nélkül. Ha valakit sirni látok, a szomorúság erőt vehet rajtam anélkül, hogy a sirás okát tudnám, tehát az én szomorúságomnak oka nem a másiknak a baja, hanem az érzelme. Ha valakinek arcára hirtelen kiül a rémület, az ember megijed anélkül, hogy tudná, van-e valami ok a félelemre. Sokszor azonban éppen ellenkező érzelem keletkezik az emberben. Valakinek sivár önzése, szivtelensége reakcióképpen a részvét, együttérzés érzelmeit keltheti fel. Ha tehát azt akarjuk, hogy a felelősségérzet és a lelkiismeretesség felébredjen a gyermekben, rajta kell lennünk, hogy nálunk is lássa ezeket az érzelmeket. Még pedig ne csak olykor mutassuk be neki magunkat ebben a szerepben, mint valami ünneplő öltönyben, hanem ez legyen a minden-