Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1913

29 napi viseletünk. Ha azt tapasztalja, hogy mi nem bánunk vele önkényesen, hanem az igazságot mindig szem előtt tartjuk, akkor majd ő sem mer másokkal úgy bánni. A reakciós érzelmeket is felhasználhatjuk. Ha a gyermek másoknak lelkiismeretlensége, vagy meggondolatlansága folytán szenved, legyünk hozzá őszinte részvéttel. Nagyon helytelen volna ilyenkor az ő baját semmibe sem venni, mert a részvétlenség sokszor nagyobb sebet ejt, mint maga a sérelem. Ha vele együtt érzünk, egyszersmind mutassunk rá, lám milyen könnyen okozhat egyik ember a másiknak bánatot, ha könnyelműen, lelkiismeretlenül cselekszik! Az akarat edzése csak akarással, cselekvéssel történhetik. Ha valaki passzív életre van kárhoztatva, annak akarata éppen úgy elgyengül, mint a keveset mozgó embernek az izomzata, Engedjünk tehát a gyermeknek cselekedni, még pedig a saját akaratából kifolyólag. Adjunk rá alkalmat, hogy akaratelhatározáshoz jusson. Ne vezessük járószalagon akkor, mikor tudna maga is menni. Bízzunk rá egyes kisebb jelentőségű, de mégis felelősséggel járó cselekedetet, Ennek elvégzésében hagyjuk kissé magára. Hadd érezze kissé a felelősség súlyát. Ha jól végzi el a dolgot, akkor az utánna következő öröm édességét megízlelve, máskor is szívesen hoz majd áldozatot, hogy kötelességét teljesítse. Ha pedig elmulasztotta a dolgot, engedjük a rá háramló kellemetlenségeket érvényesülni, hogy a maga kárán tanuljon. Bizonyos fokú önállóságot kell biztosítanunk számára, amely lassankint mindig nagyobb legyen. De ha nem is fogjuk a kezét, szemünk mindig őrködjék felette, hogy ha megbotlik, karunk az eséstől visszatarthassa, ha elesett, felemelhesse. Mint emiitettük, manapság a környezet nem kedvez annak, hogy a gyermekben a felelőssegérzet kifejlődjék. A példa hatása igen nagy, már pedig ezen a téren rossz példát igen sokat láthat, jót annál kevesebbet. Hiszen a felnőttek legnagyobb része is csak úszik az árral. Milyen kevés