Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1913

Felelősségérzet és lelkiismeretesség. Ha korunk társadalmának temérdek baját vizsgáljuk és ezeknek a bajoknak okait kutatjuk; ha keressük, hogy mi a mai kor gyermekeinek legnagyobb hibája, amely legtöbb kárt okoz, azt találjuk, hogy ez a nagy hiba a felelősségérzet nagyon alacsony foka, vagy teljes hiánya. Igen sok ember nem gondolja meg cselekedeteinek következményeit, nem érzi, hogy tetteinek következményeiért helyt kell állania. Nem egyes embereknél észlelhető jelenség ám ez, hanem általános társadalmi betegség, Benne van a huszadik század levegőjében, az elméleti tudományok és a praktikus intézmények egyaránt igyekeznek az embert elbujtatni saját tetteinek következményei elől. Tetteinknek részint másokra, részint önmagukra nézve lehetnek káros következményei. Ha tudva olyant követünk el, ami másoknak bajt okoz, ezt bűnös cselekedetnek szokták nevezni és rendes körülmények között a büntető törvény előtt tartozunk érte megfelelni. Ha önmagunknak okozunk kárt, azt nem annyira bűnnek, mint esztelenségnek szokták mondani és külön büntetés nem jár érte, hanem viselnünk kell a következményeket. Ez volna a természetes állapot, azonban mindinkább odajutunk, hogy a tettest minden esetben meg akarják szabadítani a kellemetlen következményektől. À bűnös embernek annyi védője akad, hogy bámulatos. Ha bűntény történik, általános a sajnálkozás a szegény bü2*