Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1912

14 I sége? Erre legilletékesebb tényezők volnának a gyermek tanárai, akikkel nagyon tanácsos volna többször beszélgetni. Ugyancsak tanácsos velük megállapítani a tanuló szellemi képességeinek fokát is. Legyen tisztában a szülő avval, hogy mennyit várhat el gyermekétől. Nem mindenki lehet jeles tanuló, tehát nem is szabad mindenkitől ezt követelni. Vannak fiúk, akik kellő munkával közepes diákok tudnak lenni, de már magasabb fokra csak egészségüknek kockáztatásával és szellemük túlfeszítésével tudnák magukat felküzdeni. Mégis előfordúl, hogy otthon ilyenektől is mindenáron jeles bizonyítványt követelnek. Az ilyen gyerek azután az iskolában állandó remegésben él, idegei nagyon sokat szenvednek. Van is azután panasz elég, hogy az iskola az idegesség forrása, a tanár a szegény diák réme, az egyes órákon a felelések az inkvizíció gyötrelmeivel érnek fel. Pedig az orvosság igen egyszerű; ne kívánjanak otthon a gyerektől többet, mint amennyit megbír. Persze az is helytelen dolog volna, ha a szülők tehetséges és könnyű felfogású gyermeküknél megelégednének avval, hogy épen csak hogy kielégítő eredményt mutat fel. Arra valók az ember képességei, hogy kifejtse őket. Szóval követelményeinket alkalmazzuk a tanuló képességeihez, annyit kívánjunk meg tőle, amennyit megbír. Ne a bizonyítványt tartsuk megelégedésünk fokának mértéke gyanánt, hanem a bizonyítvány és a tanuló képességei közötti megfelelést. A leányok iskoláztatásának kérdése újabban válik igazán nagy kérdéssé. Micsoda tanulmányokat végeztessünk a leányokkal? A középiskolák végeztetése kezd divatossá válni, sok szülő naiv, de sokszor nem egészen ártatlan örömét találja benne, hogy neki gimnázista leánya van. A világért sem szólok egy szót sem a nőknek tudományos kiképzése ellen. Ha rajtam állana, sokkal nagyobb fokban kiterjeszteném, mint ahogyan jelenleg van. Miért ne lehetne például egy nő egyetemi tanár, ha a kellő tudása megvan? Sokkal inkább, mint egy férfi, aki kevesebb tudással rendelkezik.