Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1912

15 Nem lehet vitatni, hogy a nők között akadtak kiváló tudományos elmék, még pedig produktiv elmék, olyanok, akik a tudományok történetében a legelsők között foglalnak helyet. Sőt arról is meg vagyok győződve, hogy sokkal többen volnának az ilyenek, ha a nők tudományos kiképzése általánosabb volna. Menjenek tehát a nők is tudományos pályákra ! De csak azok, akiknek tehetségük van hozzá. A középiskolák már elég férfi szellemi proletárt neveltek, igazán nincsen szükség arra, hogy a nők szaporítsák ezeknek számát. A leányok pályaválasztásánál tehát még nagyobb óvatosságra van szükség. A gyermekpszichológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy fiatalabb korban, úgy 12 éves korig a leányok a fiúkat megelőzik szellemi fejlettség dolgában is, azonban később elmaradnak a fiúk mögött. Különösen nehezebben végzik az olyan munkát, ahol önálló ítéletalkotásra, kombinálásra van szükség, nem egyszerűen bizonyos anyag megtanulására. Ne gondoljuk tehát, hogy minden kis leány, aki az elemi iskolában jó tanuló, alkalmas a középiskolára. Ha pedig a középiskola későbbi osztályaiban derül ki, hogy nem neki való ez a tanulmány, ne erőltessük a dolgot; amit addig tanult, nem vész azért kárba. A rendkívüli tárgyak tanulásában is figyelembe kell vennünk a gyermek egyéniségét. A túlterhelés, ami ellen annyi panasz hangzik, leginkább ezektől származik. Ezen tárgyak megválasztása a gyermek, illetőleg a szülők tetszésére van bízva, azonban sokszor a megfontolásnak kevés szerep jut, annál több bizonyos sablonoknak és hagyományoknak. Általános szabály gyanánt kimondhatjuk, hogy ne taníttassuk a gyermeket olyan rendkívüli tárgyra, amelyhez nincsen kedve, vagy nincsen tehetsége. Továbbá olyan tárgyra se taníttassuk a gyermeket, aminek sajátos egyéniségénél, vagy életpályájánál fogva semmi hasznát sem veszi. Akinek például művészi hajlamai vannak, fejlesszük ezt benne, de kár volna vele gyorsírást taníttatni, amire aligha lesz szüksége. Vannak olyanok, akik a gyors-