Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1912

22 legjobb üzlet. Akárhányan igen csattanósan be is bizonyították ennek igaz voltát. Sokkal nagyobb aggodalommal nézhetünk egy elkényeztetett, akaratos, könnyelmű, magát fegyelmezni, a kísértéseknek ellenállni nem tudó gyermeknek a jövője elé, mint ha az a gyermek gyenge tehetségű, rossz tanuló. Mit nyerünk vele, ha egészséges testtel bocsátjuk ugyan ki az életbe, de lelke beteg, vérszegény. Az erkölcsi nevelésben a legfontosabb tényező a jó példa. Dologtalan ember hiába prédikál a munkaszeretetről, durva ember a szelidségről. Vigyázzunk tehát arra, hogy a gyermek csak olyant lásson tőlünk, amit mi őnála is szívesen látunk. Bizony ez a legnehezebb dolog az erkölcsi nevelésben, mert ez annyit jelent, hogy ha jó gyermeket akarunk nevelni, magunknak is jóknak kell lennünk. így is van, erkölcsileg értéktelen ember csak káros hatással lehet a gyermekre. Tökéletes ember azonban nincsen, még a legjobb is tele van gyarlóságokkal. Már pedig a gyermek kevés élettapasztalattal rendelkezik, nem tudja értékelni az emberben a jót, elválasztva a gyarlóságaitól, hanem sokkal inkább eltanulja ezeket, felbátorítva érzi magát a rosszra, mert látja, hogy nevelői is hibáznak. Az iskola sokkal könnyebb helyzetben van, mert a tanárok a gyermekek előtt inkább csak hivatalos minőségükben mutatkoznak, ahonnan a magánélet gyarlóságait száműzhetik. Hanem a szülők éjjel-nappal együtt vannak a gyermekkel, a mindennapi élet ezernyi kisebb-nagyobb bajait velük együtt, szemük láttára küzdik át; ilyen körülmények között pedig nehéz a követendő mintakép szerepét eljátszani. Hogy lehet ezen a bajon segíteni ? Sok szülő Nietzsche „Herrenmoráljához" hasonlóan a családi törvények alapelvévé teszi : felnőttnek szabad, gyermeknek nem szabad. A gyermek ebből azt a felfogást alakítja ki, — egészen logikusan — hogy csak addig kell jónak lenni, míg valaki nevelés alatt van, amint kikerül ez alól, megszűnik ránézve minden korlát. Pedig így igazán semmi értelme sem volna a nevelésnek.