Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1912

18 mányaií, nehogy valami ártalmas könyv jusson a kezébe. Az ő korában, az ő fejletlen ítélőképessége mellett borzasztó rombolást vihet végbe a kártékony olvasmány. Felesleges kalandvágyát, vagy érzékiségét felizgatni — azt hiszem mindenki elég sok szomorú következményéről hallott ilyen olvasmányoknak. Persze ez az ellenőrzés ne csak abban álljon, hogy kivesszük a gyermek kezéből a nem neki való könyvet, hanem a helyébe megfelelőt kell adni. Ez azonban olyan legyen, hogy örömmel olvassák, mert nincsen a világon olyan jó könyv, aminek elolvasása haszonnal járhatna, ha csak kényszerítve, kelletlenül olvassa valaki. Ne a mi ízlésünket vegyük figyelembe, hanem azét a gyerekét, akinek adjuk a könyvet. Az ifjúsági irodalom leghivatottabb bírálója az ifjúság, ha neki nem tetszik nem ér semmit. A gyermek sajátos egyéni képességeit támogassuk. Az apa és anya legyenek azok, akik igazán megértik gyermeküket, az életben úgy is elég emberrel fog találkozni, akik eszméit, törekvéseit, legnemesebb érzelmeit nem értik meg. Bármihez van tehetsége a gyermeknek, engedjük ezt kifejlődni, sőt támogassuk. Ne mi szabjunk irányt szellemi életének, hanem tehetségei. Minden kiváló ember valaha gyermek volt és ragyogó képességeinek fejlődése a gyermekkorba nyúlik vissza. Ezen kor körülményei épenséggel nem közömbösek a jövőre nézve. Ha például a gyermeknek élénk fantáziája van, ne akarjuk ezt kiirtani, sőt adjunk alkalmat a fejlődésére. A gyermeki fantázia sokszor nem törődik a valóság korlátaival, szabadon repül, de ez nem baj, elég ideje lesz még leszállnia az út porába. Ha a gyermek szeret kis meséket, történetecskéket költeni, együgyű, de bájos kis dolgokat elbeszélni, ne rontsuk a kedvét kicsinyléssel, gúnyolással. Ha fantáziájának suhogó szárnyait kegyetlenül lenyirbáljuk, ki tudja, nem egy kiváló költőtől fosztjuk-e meg a világot? Nehéz itt eltalálni a helyes útat, mert viszont az sem jó, ha szülő állandó bámulattal adózik gyermekének és annak