Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1912

16 írásnak később nagy hasznát veszik, de vannak, akik utoljára a legutolsó gyorsírásórán használják ezt a tudományukat. À zenetanítás terén is sok helytelenséget tapasztalunk. Igen szép, ha valaki tud valami hangszeren játszani, de csak akkor, ha szépen tud, ehhez pedig kedv és tehetség kell. Ha valakinek nem kell a zene, kár ráerőltetni. Azért, mert valaki fiú, még nem kell okvetlenül hegedűlnie, vagy mert leány, nem kell mindenképen zongoráznia. Annyi szép és kedves hangszer van még ezeken kívül, miért nem választunk mást is. Igaz, hogy a zongora és a hegedű talán a két legtökéletesebb hangszer, de az is igaz, hogy nagyon hosszú ideig kell tanúlni és nap-nap után sokat gyakorolni. Ha tehát igazán nagy képessége és kedve nincsen a gyermeknek, ne rójjunk rá ilyen nagy terhet, hanem valami könnyebb hangszerhez forduljunk. A hárfát, cimbalmot és sok más hangszert fiúknak, leányoknak egyaránt lehet ajánlani. Mennyivel változatosabb zenei élet lenne így, ha sokféle hangszer volna használatban. Amelyik gyermeknek semmiféle hangszerhez nincsen kedve, azt hagyjuk békén ? zenével, inkább más irányban képeztessük. A fiúknak úgy is van más elfoglaltságuk, a leányoknak meg igen sok szép teret találhatnánk. Mennyivel kedvesebb volna, ha a leány a zongora kellemetlen ütögetése helyett iparművészeti, vagy kertészeti dolgokkal foglalkoznék. A kézimunkák terén is megszokott és ezerszer megúnt nyomokon haladunk. Vannak felkapott divatok, de ezeknek követésében az egyéniség háttérbe szorúl és igen sokszor az ízlés is. Itt is azt kell mondanunk, hogy nem minden leánykának szükséges a kézimunkával való állandó foglalkozás, vannak, akik sokkal hasznosabb munkát is tudnak végezni. A modern nyelvek tanulása mindinkább terjed. Magában véve nagyon szép dolog, ha valaki franciáúl, vagy angolúl tud beszélni, de itt sem tanácsos minden kritika nélkül eljárni. Nagyon elterjedt, de nagyon együgyű és hazúg mondás, hogy mindenki annyi emberrel ér fel, ahány nyelvet tud be-