Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1911

11 sodronyhálózatból állanak és épen fokozatosan alkalmazható nyomásukkal, továbbá jól szellőző szerkezetüknél fogva, ma leghasználatosabbak. A préseléshez használható papírra nézve általános felfogás a nem túlságosan enyves (keményítős) papírnak adja az elsőséget minden más — különösen az itató — papirossal szemben. Tehát sem az egészen enyves, sem az enyvetlen papir meg nem felelő ; az előbbi, mert a növényi nedvességből egyáltalán semmit sem, vagy legalább is igen keveset, az utóbbi, mert igen sok nedvességet vesz magához és így nehezen is szárad, de — és ez a főhibája, — megtámadja különösen a virágok szinét, amennyiben nagy szívó képességénél fogva a színanyagot azokból elveszi. Ez azonban nem zárja ki teljesen használatukat, mert bizony az itató, ha az sima és lágy, jó szolgálatot tesz a zöld növényű részek préselésénél, miért is alkalmazásuk esetén, a szines részeket legcélszerűbb tiszta írópapirosba takarni, hogy az itatóval ne érintkezzenek. A préselésre szánt növénynek első- és főkelléke, hogy teljesen ép, tökéletes példány legyen ; tehát pl. nemcsak szépen fejlődött és nyíló virágai legyenek, hanem szép egészséges levelei, szára stb. Ha esetleg olyan részt találnánk rajta, amely a követelményeknek nem felelne meg, akkor ezt — ha egyébként hiánya a növénykülső formáján, megjelenésén lényegesen nem változtat, el is távolíthatjuk, de sohse úgy, hogy a hiányzó rész helye valamiképen jelezve ne volna (pl. virágnál a kocsányból hagyunk egy kis részt ott, ahol a szárhoz illeszkedik). Az ilyenfajta eltávolításnak helye van akkor is, ha egyes részek (pl. virágok) oly nagy mennyiségben fordulnának elő, hogy az elrendezésnél és a préselésnél az egyik a másik fölé kerülne és így a növénynek szépségét csökkentenék, ízléses elhelyezését hátráltatnák. Nem szabad a növény egyes részeit oly helyzetbe hozni, aminő nekünk tetszik (pl. elhajolt ágakat ellenkező irányba igazítani), hanem mindig azt kell elfogadnunk és pontosan követnünk, amelyben találtuk. Arra is törekednünk kell, hogy a növény összes részeivel bele kerüljön a gyűjteménybe, legyen meg tehát a gyökere, szára, levele, virágja és termése. Kivételt tesznek azok a növények, amelyek nagyságuknál fogva nem férnének el, vagy olyan részleteik