Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1911

12 vannak (pl. húsos, vagy fás gyökér, hagyma stb.), amelyekel nem tanácsos legalább is a szárítás előtt az egész növénnyel egyetemben egyazon papirra, vagy papir közé helyezni. De segíthetünk ezen is, ha az illető részekből vékony keresztmetszetet készítünk és azt helyezzük a növényhez ; vagy ha a terjedelem miatt van a fennakadás, ami kölönösen a tőleveleknél, pázsitéknál szokott előfordulni, akkor meg részekre osztva, de minden összetartozó részt pontosan megjelölve, készítjük a présbe a kérdéses részeket. Ha az elrendezésnél egymáshoz nem tartozó részek, pl. virág és lomblevél kerülnének egymás fölé úgy, hogy egyiknek lényeges tulajdonsága (pl. virág szine), sőt épsége, veszélyeztetve lenne, akkor legtanácsosabb a kettő közé papírszeleteket helyezni, amelyek a veszedelmet könnyű szerrel elhárítják. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy a húsos és sok nedvet tartalmazó növényeket préselés céljából teljesen, külön álló csomóba kell helyezni és minthogy az itató használatának az ilyen ilyen növényeknél van első sorban értelme, az egyes növények közé legalább két-három ív itatót helyezni. Az utóbbinak megértését könnyűvé teszi a növények nedves volta, az előbbi elvet meg az teszi megokolttá, hogy a nedvdús növények lassabban száradnak, a többiek pedig gyorsan ; ha már most ilyen kétféle növény kerülne egyszerre prés alá, a vastag húsos növénynek még mindig tartó nedvessége, amely az itatókat teljesen átjárja, nedvesen tartaná az egyébként már száradni készülő, vagy talán már meg is száradt társakat, ami az utóbbiaknak föltétlen megfeketedését, vagy teljes szintelenedését vonná maga után. A kiszáradás gyorsítása szempontjából üdvös dolog az itatókat is többször változtatni (szárazakkal kicserélni és a nedveseket megszárogatni); azonkívül a bőséges nedvömlés miatt kezdetben a húsos növényeket kisebb nyomásnak tegyük ki; ezt azonban hetenkint meglehetősen fokozhatjuk, minthogy az erősen nedves növények kiszárításához átlag egy hónapot szoktak számítani. Meg szokott történni különösen a husoslevelű, hagymás, gumós, tőkés stb. növényekkel, hogy igen sokszor még a prés alatt is élnek és csak hosszú idő multán kezdik nedvességüket oly arányban elveszíteni, hogy életképességük szünetelni kezd. Ennek meggátlására, illetőleg a gyorsabb megszáritás céljából két módszert szoktak alkalmazni : az egyik abban áll, hogy a növényt,