Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1911

10 Haza érkezve első dolgunk az legyen, hogy a növényeket a mappából vagy a szelencéből azonnal kiszedjük és azokat, amelyek még ismeretlenek, meghatározzuk ; de egyúttal gondoskodjunk arról is, hogy mind a meghatározásra, mind az eltevésre szánt növények, ha velük foglalkozni azonnal nem tudunk, megtartsák frisseségüket, amit az által érünk el, hogy kevés konyhasóval vegyített vizbe tesszük őket és ezt megelőzőleg, ha a növénynek csak szára volna meg és a gyökere nem, a szárból egy kis darabkát levágunk, hogy a vízfelvétel teljesen uj felületen történjék, Ez a kezelés azt eredményezi, hogy a növények, ha már kissé lankadtak volnának, visszanyerik üdeségüket, de főképen a levelek és virágok természetes helyzetét. Ha olyan növényekkel lenne dolgunk, amelyek nagyon könnyen elfonnyadnak, vagy amelyek csak rövid ideig tartják nyitva virágukat, vagy pedig egy-két órán belül a földből való kivevés, illetőleg az anyanövénytől való elválasztás után már természetes alakjukat elvesztik, az ilyeneket legjobb azonnal a lelőhelyen mappába rakni. A növénynek, hogy évekre, hosszú időkre szóló gyűjteményünkben helyet foglalhasson, oly állapotba kell kerülnie, mely őtet erre képessé teszi anélkül, hogy természetességéből valamit, vagy legalább is igen keveset és lényegeset veszítene. Ezen célból épúgy, mint a mappánál, papírlapok közé helyezik, azután pedig megpréselve teljesen szárazzá teszik őket. A növényprés legegyszerűbb formájában nem más, mint két simára gyalult négyszögalakú, ívnagyságú deszkadarab, amelyek közé bizonyos mennyiségű és minőségű ívpapirt helyeznek és ezek közé a szárítandó és gyűjteménybe szánt növényeket ; a felső deszkára azután a növények mennyisége szerint nehezék gyanánt köveket, vagy egyéb súlyokat helyezünk, hogy a növények nedvességét kinyomván, azokat a szárításra alkalmatosakká tegyük. A kiszárítást nagyon elősegíti a szabad levegőnek a növényekhez való jutása, amit úgy érünk el, hogy a deszkalapokat sok helyen átfuratjuk. Növényprésnek szokták használni a könyvkötő-préseket is, ezeknek legfőbb hibájuk az, hogy a tőlük gyakorolt nyomás nagyságát kellőképen mérsékelni és megállapítani nem tudjuk és így igen sokszor a növényt szétnyomják. Legmegfelelőbbek a rácsos-prések, a melyek vasfoglalatra font