Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1909

43 Fináczy Ernőnek rajza után, a másikat a legkiválóbb római történetirónak, Tacitusnak előadásából. „Amit a görög gyermek otthon, a köztereken, az uccán, az iskolában, a palésztrában, a költészet minden ágában, a művészi alkotásokban látott, hallott, tapasztalt, az mind át volt szőve egy mindent befoglaló nemzeti vallásrendszer finom szálaival; minden szó, amit hallott, isteneire figyelmeztető ; minden uccasarkon istenszobrot látott ; atyjának és anyjának minden jelentős tette valamely istennévhez fűződött ; minden héten tanúja volt istenes ünnepeknek és körmeneteknek, melyekben legtöbbször neki is volt hivatalos szerepe; minden évben néhányszor hire kelt a jóshelyek isteni szózatainak, a vallásos eredetű és vonatkozású játékok sikereinek. Az istentelen embert általános megvetéssel illették ... Ily vallásos légkör vette körül a görög fiút; ily szellem hatotta át a köz- és magánéletet." A puritán római nevelésről pedig így nyilatkozik Tacitus: „A gyermekek előtt nem volt szabad semmi rút dologról beszélni és semmi tisztességtelen dolgot cselekedni s a fiúknak nemcsak tanulmányait és komoly foglalkozásait, hanem szórakozásaikat és játékaikat is bizonyos kegyelettel és szemérmetességgel szabályozták." E két hatalmas nemzet nevelésében, mint az adott vázlatokból is kitetsző, a vallásos irány s a szülői gondosság voltak előtérben. Ezzel szemben Herbert Sprencer, a nagy nevelő, említi, hogy a mi embereink barátságos összejövetelek alkalmával szívesen beszélnek agarakról, lovakról, termésről, „de ki hallotta valaha, hogy a gyermekek neveléséről egyetlen szó is esett?" Ebben a könnyedén, de bizonyára keserű tapasztalatok alapján odavetett kérdésben lesújtó, de igazságos Ítéletet találok a mai családi nevelésre. Hódolat és tisztelet a kevés kivételnek, de a mai család általánosságban nem nevel. Vallási téren a meg-