Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1909

37 lük, kik az élet legváltozóbb körülményei között is ugyanazon módon éreznek s mindig következetesen, erkölcsi elvek szerint cselekesznek. És ez az iskola munkájának értékesebb, de egyszersmind az ismeretközlésnél sokkal nehezebb oldala. Jól mondja egy kiváló német író : Nincs fönségesebb és szükségesebb valami, mint a jellem képzése : ez a nevelés főfő feladata. Sok idő kell hozzá, sőt az sem sok, ha az egész életet ráfordítjuk. — Stuart Mill szerint is problematikus minden tudomány értéke s egyedül a jellem kialakulása fontos az emberre, s ha ennek eszményi nemességét meg tudnánk valósítani, az emberi életet minden elképzelhető dolognál boldogabbá tennők. A jellem szót lépten-nyomon használják, anélkül hogy igen sokan tisztában volnának a fogalmával. A jellem meghatározott elvek szerint való gondolkodás-, érzésés cselekvés-mód. Tehát elvek ismerete szükséges hozzá és erős akarat, mely ez elvek szerint gondolkodni, érezni és cselekedni késztet. Szó volt már róla, hogy a jellemképzés egyetlen helyes módját csak a valláserkölcsi nevelésben ismerhetjük el. Tehát elsősorban is a vallás-erkölcsi alaptörvényt kell a fejlődő egyén lelkébe csöpögtetnünk. Meg kell vele értetnünk, hogy erkölcsileg csak az jó, ami a legfőbb akaratnak, Isten akaratának megfelel. Mert az erkölcsi jónak alapja, végső oka maga az Isten. A többi javakat : életet, egészséget, tudományt, becsületet, hírnevet, anyagi jólétet mind hozzá, a legfőbb jóhoz kell viszonyítanunk s annyiban szabad csak becsülnünk, amennyiben a legfőbb jó szolgálatába tudjuk szegődtetni. Az iskola a valláserkölcsi elveket a vallástani órákban rendszeresen, a többi tantárgyak keretében pedig a kínálkozó alkalmak szerint folytonos ráutalásokkal ismerteti meg növendékeivel s jogkörén belül a megismert jó gyakorlásához is hozzászoktatja őket.