Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1909

35 szilárd erkölcseivel és nemes jellemével biztos támasza legyen az utókornak. Azonban az erkölcsi nevelés megreformálásának ügyében leghatalmasabban mégis a két évvel ezelőtt Londonban tartott morál-pedagogiai kongresszus emelte föl szavát, mely iránt az összes kultur-népek várakozáson felül nagy érdeklődést tanúsítottak. Szívesen megemlítem, hogy bennünket a kongreszszuson a legkiválóbb szociologusaink és pedagógusaink képviseltek, akik leplezetlenül tárták föl nevelési rendszerünk fogyatékosságait és hibáit s nagy tudásra valló előadásaikkal, talpraesett hozzászólásaikkal s bölcs javaslataikkal nemcsak az erkölcsi nevelés megújhodását mozdították elő, hanem becsületet is szerezték a magyar névnek az egész művelt világ előtt. A kongresszus egyetlen tárgya az ifjúság erkölcsi szintje emelésének megbeszélése volt. S az ifjúság nevelésére a leghivatottabbak egyértelműen kimondották, hogy a mai iskola adhat ugyan tudós férfiakat a társadalomnak, de a Herbart-féle tetőtől-talpig becsületes embert nem az ő módján kell nevelni. Pedig ez volna a nevelésnek legfőbb célja. Mert az emberiség elitjének olyan egyedekből kell állnia, akiknek eszök és szivök egyaránt helyén van. Akiknek van érzékük a kor tudományos kérdései iránt, de a megpróbáltatások viharaiban s a szenvedélyek izzó tüzében is egyaránt megállják helyüket. Ám amily egyhangúan elismerték az erkölcsi nevelés szükségét, ep úgy megoszlott a vélemény az erkölcsi nevelés megalapozásának tárgyában. Tán mondanom sem kell, hogy a franciák itt is, mint mindenben, a legszélsőbb irányt képviselték. Szerintök a vallás az embernek legegyénibb ügye s igy az erkölcsi nevelést nem befolyásolhatja. A positiv vallás hitelök-vesztette dogmáiba be nem szorított, valami az ókoriak vizsgálódásaihoz hasonló 3*