Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1909

àé életfilozófiát kell beoltani az ifjúságba, amelyen azután szabadon emelkedhetik erkölcsiségük épülete. Tehát Franciaország még nem okult s legnagyobb fiának a forradalmak lecsillapultával hozzá intézett szavát nem értette meg: „Franciaország! ... el ne feledd, mit legjobb fiaid a vész villámaiban megsejtettek s az újra emelkedett haza alapjául, hogy többé ily rázkódtatások ne érjék, fogadd vissza a vallást !" De a franciák minden erőfeszítése dacára is a kongresszusnak számban s erkölcsi súlyban legnagyobb, leghatalmasabb része a valláserkölcsi nevelés mellett foglalt állást. És ez annyit jelent, hogy az ifjúság nevelésének leghivatottabb irányítói idejében fölismerték, hogy ha a mai társadalomnál derekabb, életrevalóbb, boldogabb nemzedéket akarunk, akkor ifjúságunkat nem a vallástalanság, nem az istentelenség meddő emlőjén kell táplálnunk, hanem meg kell nyitnunk előtte az élet legbőségesebb forrását : a vallást. Évezredek leszűrt igazságát mondotta ki megdönthetetlen elvképen ez a morál-pedagógiai kongresszus, midőn hangoztatta, hogy minden jó nevelés alapja a vallás. S ha ez igaz, akkor nálunk ez az elv így módosul:. Magyarországon a nevelés alapja egyedül a keresztény vallás lehet. S e tekintetben Eötvös József br.-ra hivatkozom, aki azt mondja : „Egész civilizációnk keresztény s egész civilizációnk alapja is keresztény, és ha áll az is, hogy minden állam csak azon az alapon fejlődhetik tovább, melyen keletkezett, nemzetünknek is kereszténynek kell maradnia." Keresztény pedig csak keresztény nevelés mellett marad. Midőn tehát az ifjakat az életre szükséges ismeretekkel ellátjuk s általános műveltségük alapját megvetjük, egyszersmind egész lelkünkkel azon kell igyekeznünk, hogy egész embert, jellemes embert is neveljünk belő-