Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1909

3Í giák kibontakozását és érvényesülését megakadályozzák s valóságos kerékkötői az emberiség haladásának. Bölcseleti alapon fejtegeti, hogy egyedül a természettudományoknak van művelő értékük, mert ezekben szakadatlan a haladás, míg a humanisztikus irányzat már alapjában tagadja a továbbfejlődés lehetőségét, mert az antik kulturát úgy állítja elénk, melynél magasabbra az emberiség már nem is emelkedhetik. S ebből magyarázódik szerinte a tény, hogy a legkiválóbb természettudósok azok sorából kerültek ki, kiknek semmi, vagy csak igen fogyatékos humanisztikus műveltségük volt. Állításának bizonyítására aztán megrajzolja azoknak a nagy természettudósoknak életét, akik nem részesültek a latin-görög nyelv- és irodalom áldásaiban. Helmholtot Ciceró és Vergilius annyira untatták, hogy a latin órákon inkább optikai föladatokon dolgozgatott a pad alatt, Liebig otthagyta a gimnáziumot, mert a latinból nem boldogult s „szégyene" volt az intézetnek, Farady klasszikus műveltség nélkül lett kiváló természetbúvár ... és így tovább. Ostwald azonban a természettudományok iránt való tiszteletreméltó lelkesedésében igen egyoldalú felfogásról tesz bizonyságot. Az emberi szellemnek egyéb nagy szükségletei is vannak, melyeket a nagy természet legtüzetesebb ismerete sem elégíthet ki. S bármennyire is ellenese az irodalmi oktatásnak, azt sohasem vitathatja el, hogy az értelmi, erkölcsi s művészeti nevelésnek ez lesz és ez marad mindenha legbiztosabb eszköze. Hogy különben is mennyire elfogúlt, legjobban mutatja az, hogy sok kiváló természettudós mellőzésével csak azokról emlékezik, kik nem részesültek humanisztikus oktatásban. Pedig velők is keveset bizonyít. Hisz ezek nem átlagemberek, ezek zsenik voltak, kiknek szellemi energiájuk a természetes fejlődés útjainak megkerülésével is kibontakozott. Szívesen szemére vetik a gimnáziumnak azt is,