Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1909

20 az elődöket ; Isten előtt alázattal térdre borulnak, de a vészben és viharban keményen megállják helyöket. Eletet akarunk, nem tengődést ! Tehát az életre nevelünk. II. Végijük sorra s elemezzük tiszta tárgyilagossággal a második vádat, a túlterhelés vádját. Az ifjúság körében egyre nagyobb mérvet öltő bágyadtságot, idegességet szülők és társadalom egyaránt szívesen tulajdonítják annak az erős munkának, mely az iskola falai között folyik. S valóban a tudományos pályára készülő ifjúnak már zsenge korától fogva komoly, erős munkát kell végeznie. Gyermekkorának s ifjúságának legszebb éveit ott tölti az iskola padján, folytonos, megerőltető szellemi munkában. S ha még az iskolán kívül töltött idejét fordíthatná testi erejének fejlesztésére ! De egyik napról a másikra négy-öt órán át kell előkészülnie, ha becsülettel meg akarja állani helyét s megvalósítani azokat a reményeket, melyeket a szülők s az iskola hozzá fűznek. Pubertás ipsa morbus — tartja a latin szólásmód. A serdülés kora maga is betegség. S épen azért „ez a gyöngéd és beteg kor joggal megköveteli, hogy túlterheléssel ne nyomorgassák s ártatlan bizalmuk megérdemli, hogy kimélettel bánjanak vele". Nem csak a család, az iskola is így gondolkodik. Ám ne higgye senki, hogy a túlterhelés vádja ujabb keletű. Szakasztott olyan ez, mint a régi jó idők után való sopánkodás. Már 200 évvel ezelőtt is hangoztatták. Azonban sietek megnyugtatni az aggódó szülőket s értésükre adom, hogy hivatott szakemberek szorgosan dolgoznak már a kérdés megoldásán, hogyan lehetne az ifjúságot megtartani, sőt emelni azon az értelmi szín-