Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1909

/ 17 az ezerfelől kínálkozó szórakozás nem tudják betölteni lelkét. Korlátlanabb, magasabb, boldogabb élet után vágyik. Ezért egyre mohóbban tanulmányozza, boncolgatja az anyagot s itt föl is ragyog lángelméje s hatalmas dimensiókban világítja be a mindenséget, ám sikerei dacára is érzi, hogy nem találta meg azt, amit keresett. Munkája közben szüntelen előtérbe tolakszanak létének magasabb kérdései : eredetének s rendeltetésének problémái — s ez süppedékes talaj számára — itt ingadozó s bizonytalan a járása. Pedig mig e kérdések talány s titok előtte, addig hiába keresi lelkének békéjét: mert hisz a természetfölötti a lélek természetes légköre. Igen jól mondja a szabadgondolkodó, protestáns Eueken: „A kulturélet összes fényével és zajos sikereivel nem töltheti be az emberi szellem mélységeit; benső szükség űzi, hogy egy végtelen létben és végtelen szeretetben keressen benső békét, lelki megváltást tiszta és igaz életet. S ahol utat tör ez a mélységes vágy, ott ajkára veszi sz. Péter vallomását : „Uram, hová menjünk, az örök élet igéi nálad vannak." Ám a kételyeitől agyonzaklatott egyén ahelyett, hogy ez üdítő forráshoz sietne, utolsó kisérletképen a a művészet és irodalom kelyhébe mártja szomjas ajkát. Talán itt találja meg szive békéjét, talán itt áll helyre lelkének megingott egyensúlya, melynek hiányát oly keserűen érzi. Mohón vizsgálja s analizálja tehát a modern művészet alkotásait. „Milyen szegény volna a valóság — mondja Alexander Bernát — ha a művészet hiányoznék belőle!" A modern művészt ugyan nem gazdagítja ! Kicsinyes, sekélyes társadalomnak a művészete is csak ilyen. A festészetet lehetetlen vagy sikamlós témák s a színekkel való tobzódás jellemezni. Szobrászaink már inkább vannak, ám ezeknek úgyszólván fizikai idejök nincs a lelkök mélyén élő eszmék megtestesítésére, mert állan2