Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1909

iô dóari megrendelésre kénytelenek dolgozni. Azért a modern művészet csarnokában magára erőltetheti ugyan az ember a meglátást és megérzést, de sem érzelmi világa nem szélesbül, sem kedélye nem emelkedik. Az erotikum, a lehetetlen szinek izgathatják, de be nem tölthetik a lelket. S miként a művészet, úgy az irodalom is hűséges tükörképe mai társadalmunk erkölcsi fölfogásának. Hisz iróink javarésze vásárra dolgozik, tehát közönsége szája ize szerint. Ma pedig a könnyű, léha, pikáns olvasmányok a legkapósabbak. Csak eltalálja jól „műve" cimét, a jövő héten már új kiadást rendezhet belőle. Kemény, Eötvös, Jósika — Vörösmarty, Arany, Petőfi ma már csak diszes kötésükért érdemlik meg a kitüntető helyet a szalon asztalán és a könyvszekrényekben. Hát még a napi sajtó ? ! A közvélemény irányítására hivatott ez a nagyhatalom szennyes áradatként csak piszkot és szemetet hord magával s az erkölcstelenségnek miazmáit észrevétlenül lopja nap-nap után következesen a lelkekbe. A klasszikus hajdanban az athenaeiek szüzekkel táplálták Kréta szörnyetegét. Szakasztott igy hordja ma a sajtó a meggyalázott eszméket a mindig szenzációra éhes olvasóközönségnek s szinte észrevétlenül rombolja le a lelkekben a tiszteletet, becsülést a legmagasztosabb ideák iránt. Ezer sebtől vérzik a társadalom, a család, az egyén. Az iskola így látja. Akik nincsenek vele egy véleményen, annyit mégis el kell ismerniök, hogy eszményi törekvések helyébe oly irányzat tolakodott, amelytől az iskola nem ok nélkül félti a gondjaira bízott ifjúság lelkesedését, hazaszeretetét, becsületérzését, hitét. Át kell látniok, hogy az anyagi javaknak, az élvezeteknek hajhászását az iskolában nem taníthatjuk. Hogy a mindig csak gyönyört és gyönyört hirdető regényeknek és színháznak szószólói nem lehetünk. Hogy minden áron be akarjuk