Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1909

14 akarja megjárni az élet útjait. S mert lelke természetszerűleg először is azzal keresi a harmóniát, kivel sírigtartó életközösségre vállalkozott, feleségét is igyekszik a vallás javaitól megfosztani. Ha közvetlenül nem is mindig, közvetve mindenesetre. Házassága első évében hideg közönnyel nézi neje áhítatgyakorlatait, melyekben maga soha részt nem vesz, később gúnyos megjegyzésekkel kiséri, ha ugyan végkép el nem tiltja tőlük. S ezzel a legérzékenyebb ponton sérti meg azt, kinek valamikor holtáiglan való boldogságot igért oldalán. Hisz semmi sem áll egymáshoz oly közeli viszonyban, mint a nő és a vallás. Gyönyörűen ad kifejezést ennek a benső viszonynak Michel Angelo a sixtinai kápolna menyezet-festeményén. A nőnek a férfi oldalbordájából való teremtését ábrázolva a nő alakját úgy rajzolja meg, amint az életrekelése első pillanatában esdőleg emeli két kezét az égre s ajka mintha mondaná, hogy létének örök forrásától, Istentől soha el nem válik. Bölcsen mondja egy kiváló gondolkodó, hogy a nő lelkén Isten kezének gyöngédebb, finomabb és feltűnőbb nyoma látható s ezért van, hogy a nő mindenütt, minden égalj alatt, minden vallásban Isten után eped . . . Szívét kellene kitépni, hogy kihaljon benne Isten, a lélek, a jó, igaz, szép és nemes érzete. — S ime a vallástalan férj erre vállalkozik. S nem gondolja meg, hogy amily mértékben sikerül majd neki nejét Isten szeretetétől elvonni, ép oly mértékben veszti el benne segítőtársát munkájában, hűséges vigaszát nehéz gondjaiban. Hisz „a természet e leggyöngébb teremtményének — mondja Chateaubriand — kit szüntelen a halál vagy bájai elvesztése fenyegetnek, e lénynek, ki mosolyog és meghal, mi ad erőt, ha e törékeny lét határain túl semmi sincs?" Mert épen vallásos lelkülete, buzgó imádsága, halhatatlan reményei képesítik azokra a nagy föladatokra, melyeket be kell töltenie. FinÖTnságát és tisztaságát, ellenállhatatlan odaadását és