Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1909

15 hűséges béketűrését, gyöngédségét és kellemét a vallás adja meg neki s az is őrzi meg. Amint ezt elvesztette, mindent elvesztett. Ő is, férje is, a gyermekek is. A nő vallástalanságával végkép megszakad az egyetlen erős kötelék, mely a családtagokat egymáshoz fűzi. Az enyészet és pusztulás átka nehezedik a családra, melyben már az anya is meg tud lenni Isten nélkül. Mert vallástalanságukban csak látszólagos a harmónia. A boldogságot, melyet kölcsönösen Ígértek egymásnak, most már mindegyikök másutt keresi. A férj a kaszinót vagy korcsmát avatja otthonává s vajmi gyakran a kártyaasztalt tűzhellyé, amelyre áldozatul viszi felesége hozományát, gyermekei örökségét, nem ritkán a maga tekintélyét s családja becsületét is. És a nő ? ! Ne féltsük őt sem! Szíve Isten nélkül tátongó űr s mert miként a természet, úgy a szív is irtózik az űrtől, újabb és újabb gyönyöröket hajhász, melyeket előbb legalább is csak könnyelműség árán vélt megvásárolhatni. Corruptio optima pessima. Pedig a teremtés rendjében az Alkotó egyre tökéletesebb lényeket teremtvén, a nőt hívta utoljára életre s vele koronázta meg hatalmas művét. A teremtés legtökéletesebb remeke tehát a nő — de csak az éggel való közösségben. Nagyon sötét a kép ? ! Hát akkor hogyan van mégis, hogy a napi lapok garmadában öntik a legborzalmasabb családi drámákat?! Hogyan van az, hogy a házastársak szeretete, melynek fokról-fokra növekednie kellene, napnap után fogyatkozik, s az Isten szine előtt kötött örök hűség bilincseiből egyre többen sietnek kimenekülni a törvényszék előtt ? ! Miért nem emeljük föl tiltakozó szavunkat az irodalom, a szinpad ellen, melynek legkedvesebb témája a családi békétlenség, viszály, hűtlenség — ha ez hamis képet ad az életről ? ! Honnan van az, hogy egy-egy városban az ujjukon számlálják meg az emberek az ideális életet élő családokat? ! És miért sirják vissza oly