Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1909

10 megtalálta üdvösségét. S a modern élet teli marokkal kínálgatja ezt az üdvösséget. Emberi lényünk anyagi részét egyre újabb és újabb ingerekkel ostromolja. Ma nagyúri kényelemmel rendezteti be lakásunkat, holnap a legújabb divat szerint öltöztet bennünket, lukullusi lakomákat rendeztet velünk, majd ismét vagyontemésztő szórakozásokra csábít. Fényűzés az egész vonalon. Még az egyszerűbb polgári családoknál is gazdagabb a berendezkedés, nagyobb költséget fordítanak a konyhára, ruházatra, mintsem azt jövedelmük megengedné. Már az egyszerűségben is nemes példát adó hazabölcsének lelke följajdult pazar költekezésünkön s átoknak mondta fényüzőhajlamunkat, mert minden pénzünket külföldre küldjük ipari cikkekért. S ez a mindenáron való élvezniakarás, úrhatnámság egyrészt a tisztes megélhetés készletét emészti föl idő előtt, másrészt kiöl a lelkekből minden magasabb érzést, nemesebb gondolatot. Oda is ült már az arcokra az auri sacra famés, az átkozott pénzéhség s idegbontó munka, nem ritkán tisztesség és becsület árán kér, követel kielégítést. Egymás ellen ingerli azokat, kiket a testvériség, a honfiúság szent kötelékének kellene egymáshoz fűznie. Csekély haszonért, vagy látszólagos sikerért a jóbarátból holnap ellenség lesz. A tőke a munkásnép ellen, ez viszont a tőke ellen folytat engesztelhetetlen, irtó háborút. A tröszt és a krimicsau — a bojkott és a sztrájk még csak előrevetett árnyékai annak a döntő ütközetnek, melyet az igazság és méltányosság határain belül megalkudni nem tudó pénzsovárság már évtizedek óta készít elő. Modern szociologusok hirdetik, hogy társadalmi szervezetünk vére a pénz. Romlott vér, mely ezt a hatalmas szervezetet nem éltetheti. Romlásnak is indult minden porcikája. Az életpályákat már csak jövedelmezőség szerint becsülgetjük s arisztokratává csak a pénz teszi a mai társadalom emberét. Miként Szervius alkotmányában a^vagyoni állapot szerint oszlott klasszisokba a római