Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1909

11 polgárság, ágy tagozódik izekre a mai társadalom a bugyelláris szerint. Azért magasabb, emelkedettebb életnyilvánuíást hasztalan is keresünk nála. Szívével-lelkével odatapad a röghöz s ha módjában van, fenékig üríti az örömök kelyhét, ha nincs, beteges epekedéssel vágyakozik utána. S ha pillanatnyi fölhevülésében közben-közben oda is szegődik valamely nemesebb ideál szolgálatába, akkor sem tudja feledtetni anyagias gondolkodását, vastag önzését. Tekintélyt és törvényt csak akkor ismer el, ha belőle anyagi haszon háramlik reá. Alázat és magamegtagadás, szerénység és lelkesedés, szeretet és nagylelkűség nem a mi társadalmunk erényei. Szinte csak pazarul költekezve, a reggeli órákba bele táncolva tud „az irgalom nevében" filléreket áldozni a nyomor enyhítésére. Isten, haza, család, jog már kisszerű fogalmak előtte. De hisz önző, puha, élvezetvágyó társadalmat magasabb eszmék nem is hevíthetnek. És sajátságos, az anyagi jólét zászlaja alatt is, mint a végét járó beteg, örökös nyugtalanságban, bágyadtságban senyved. Zsibbadtság, fásultság nehezedik a lelkekre s miként Délolaszország mala ariaja megmételyez e szerencsétlen vidéken minden szerves életet, úgy rágódik valami ismeretlen kór a mi társadalmunk testén. És hiába minden kísérletezés. Míg a fölkorbácsolt szenvedélyek le nem csitulnak, míg az anyagiak határtalan szeretetét idealisabb fölfogás nem váltja fel, mely a földről a magasba emeli a lelkeket, mely a jómódban mérsékletre, a szegénységben és nélkülözések között türelemre tanít, addig meddő marad minden küzdelmünk e veszedelmes kór ellen. De ha az anyagi gyönyörök emberhez nem illő kultuszát levetkezzük s az alazat útján keressük társadalmi létünk elvesztett alapját, akkor majd ismét visszatalálunk Istenhez, kire tán sosem volt akkora szüksége a társadalomnak, mint épen napjainkban. Hisz kívüle „nincsen sem társadalmi jog, sem hazafiúi hit.