Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1907

26 és szépsége miatt becsüljön meg és sajátítson el. A természet gondos tanulmányozása rendkívül fejleszti az ifjú megfigyelő és leíró képességét, a különféle összehasonlítás, megkülönböztetés, általánosítás, specifikálás és következtetés pedig az ítélőtehetséget s az önálló gondolkodást segíti elő. Minden tudományos munkálkodás lelki élvezettel jár, de a természet tanulmányozása meg épen sok lelki gyönyörűségnek gazdag forrása, amennyiben itt minden közvetlen tapasztaláson, szemlélésen, kísérletezésen, vizsgáláson alapszik. Ezen tantárgynál különben a gyümölcs is sokkal gyorsabban érik, mint más tanulmányoknál, a tanultaknak saját életünkre s a természetnek sokféle jelenségeire és tárgyaira való alkalmazásában. Ezenkívül alig van életpálya, melyen nem volna szükségünk természetrajzi ismeretekre. A bányászati, gazdászati, erdészeti, orvosi, gyógyszerészi, mérnöki, tanítói pályák mind alapos természetrajzi ismereteket kívánnak. A természetrajz tanításának nagy nevelőértéke is van. Az ujabb természetrajzi oktatás ugyanis szakított a tisztán morfológiai iránnyal és a biologiára, fiziológiára és kémiára helyezi a fő súlyt s ezáltal életet lehelt e tantárgyba. Az organikus világ egyedei nem mint élettelen alakok jelennek meg a tanuló előtt, hanem mint élő lények összes életműködésükkel ; az anorganikus világ tárgyai pedig az organikus, élő világgal való kapcsolatukban. így a természetben mint életben uralkodó rend, törvényszerűség mély nyomokat hagy az ifjúság lelkében. A természettan azon általános törvényekkel foglalkozik, melyek szerint a testek változnak és hatnak. A természettan tanulásánál mindenekelőtt ki kell indulni a természeti tünemények alapos megfigyeléséből, amire részint a természetben lejátszódó tünemények, részint a mesterséges módon, kísérletek utján létesített tünemények adnak alkalmat. Az ilyen megfigyelések élesítik a megfigyelő képességet. Azon eljárás pedig, mellyel az okok