Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1907

21 pozitív s kissé köznapi, mint a mienk, az ifjúságot az antik szép, az egyszerű szép forrásától elzárni annyit jelentene, mint erkölcsi sülyedésünket siettetni. Hagyjuk azért, uraim, ifjainkat az ókorban, mint békés, vihartalan, egészséges mentsvárban, melynek virányain szellemi frisseségüket, erkölcsi tisztaságukat megőrzik." Jean Paul is, a nagy humorista, ki oly mélyen tekintett az emberi lélekbe, így szól: „A mai emberiség iszonyatos mélyen sülyedne, ha az ifjúság nem a régi nagy idők és emberek csendes templomán át haladna a későbbi élet vásárterére." Miként más nemzeteket, bennünket saját multunknak ismerete, a históriai fejlődés elválaszthatatlan szálai fűznek a latinhoz. Történelmi emlékeink, számos jogi s irodalmi alkotásunk egyenesen érthetetlenné válnék, szinte megszűnnének nemzeti közkincsek lenni, ha a klaszszikus tanulmányokat iskoláinkból kizárnók ; legnagyobb íróink csak úgy, mint a világirodalom óriásai, Dante, Milton, Racine, Corneille, Molière az antik költészet oroív szép alkotásaihoz, örök üde forrásához térnek vissza. A latin nyelvi tanításnak persze manap máinem az a célja, ami volt száz év előtt, hogy az ifjak beszélni és írni tudjanak e nyelven, hanem az, hogy megérteni s eredetiben olvasni, tanulmányozni tudják az auctorokat. Épen azért manap az elméleti nyelvtan anyaga a legszükségesebbre van redukálva, úgyhogy közepes tehetségű tanuló is meg tud vele küzdeni nagyobb nehézség nélkül. Vannak, akik legalább a görögtől szeretnék megmenteni gyermekeiket. Mill Stuart, a nagy angol gondolkozó, erre nézve kissé drasztikus, de nagyon találó feleletet adott; azt mondja, ha valaki azt kérdezi, hogy melyik nyelv szükségesebb, a latin-e, vagy a görög, ez épen olyan, mintha azt kérdezné, hogy a nadrág két szára közül melyik a szükségesebb. Különben a görög nyelv tanulása kevesebb fáradtságot okoz a tanulónak,