Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1907

18 gimnáziumban, azt mind a klasszikus nyelvekre fogják. Ha valakinek gyermeke ideges, bizonyos, hogy a latin az oka, ha valamelyik deák a számtanból megbukik, biztos, hogy a latin vagy görög az oka, mert arra kell szegénynek minden idejét fordítani ; csak az a különös, hogy igen kevés ilyen szülőnek jut eszébe gyermekét olyan iskolába adni, hol nem tanítják ezeket a boszorkányos tárgyakat ; még akkor sem teszik, ha csak latinból bukott meg a fia, még olyan helyeken sem, hol könnyen módjában volna a szülőnek gyermekét reáliskolába adni. Sőt akárhány olyan szülő is van, ki csak négy osztályt akar fiával végeztetni, hogy azután ipariskolába adja ; még ilyenek is görcsösen ragaszkodnak minden jó tanács ellenére ehhez a latinos iskolához, pedig az ilyen ifjúnak határozottan jobb volna a polgári iskola, hol felszabadulván a latin tanulása alól, az így nyert időt azon tárgyak intenzivebb elsajátítására fordíthatná, melyeknek jövő pályáján hasznát veszi. Aki mindennek dacára gyermekét gimnáziumba kényszeríti, annak nem lehet jogos panasza ellene, volenti non fit iniuria. Bizonyos dekadencia jele, midőn a társadalom mindenből materiális hasznossági kérdést csinál és nemcsak az ideális érzés nagy hiányára vall, hanem az élet és történelem félreismerésére is. rövidlátásra. Valamely nemzet ideális gondolkozása és érzése, az idealizmus oltárára hozott áldozatok épen nem ellenkeznek azon nemzet anyagi gazdagodásával s jólétével ; ellenkezőleg az ideális gondolkozás arra ösztönöz, hogy megszerezzék azon anyagi javakat, melyeknek segítségével szellemi, ideális vágyaikat kielégíthetik. Méltán hivatkozhatunk e tekintetben Velencére, Florencre, Genuára, ezen par excellence kereskedő városokra. Kereskedők voltak a lakóik, hajóra szálltak, értékesítették terményeiket s mégis klasszikus műveltség vert mély gyökSTet s virágzott városaikban; gyönyörködtek a görög világ napfényes derűjében, Róma népének vasakarata meg-