Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1907

19 acélozta az ő akaratukat is; örömmel s lelkesedéssel csüggtek az irodalom és művészet örök szép remekművein, s tovább fejlődött náluk a művészet, irodalom, festészet és szobrászat alakjában, az irodalom és művészet új klasszikusai támadtak, méltók az ősökhöz. Anglia virágzó iparát, kereskedelmét, óriási gazdagságát mindenki emlegeti ; de Anglia nem enged a klasszikus stúdiumokból; a klasszikus nyelvek elleni küzdelem jórészt angol pozitivistáktól indult ugyan ki, de Angliában sohasem hangzottak el olyan kirohanások, mint nálunk néhány évvel ezelőtt a Társodalomtudományi Társaság vitáin, melyekről egyik nagynevű pedagógusunk, Kármán Mór, azt mondta, hogy határosak a „vertigo mentalis"-szal, elmebeli bódultsággal. A klasszikus ellenesek a ..legnemesebb altruizmus" jelszava alatt küzdöttek, s gondolataikból a legközönségesebb utilitarizmus és egoizmus rítt ki. Fölszólalásaikon nagyon is meg lehetett érezni az erkölcsi materializmus ízét. A fanatikus hévvel megindított támadásnak mégis megvolt az az eredménye, hogy a divatos jelszavak után induló közönség körében is mind sűrűbben hangoztatják, hogy meglehetnénk ám latin és görög nélkül is. Persze, hogy meglehetnénk ! Chinában sohasem tanultak sem latint, sem görögöt, mégis megvannak. Törökországban sem, s ott is meg megvannak. Oroszországban sem helyeznek olyan súlyt rá, mint nálunk vagy nyugaton ! A népszabadság szelleme, mely a klasszikusok műveiből kiárad, veszedelmes kisértet ilyen országokban ! De az összes nagy kulturnépek, melyekre oly nagy hangon és oly kevés következetességgel szoktak hivatkozni, mindig szeretettel ápolták a klasszikus nyelveket és irodalmat, mert súlyt helyeztek műveltségük continuitására. Azt kérdezik, mire valók ezek a tantárgyak ? Igen szépen felel meg erre Felméri : „Arra, hogy minket az emberiség nagy múltjához kapcsoljanak ; hogy a tradíció szálára