Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1907

14 becsülését, tiszteletét. Az irodalommal való szives és készséges foglalkozás, a különböző korbeli irodalmi remekekbe való elmélyedés teszi lehetővé korunk irodalmának teljes megértését s igaz értékelését. A középiskolai magyar nyelvi tanítás azonban csak akkor lesz igazán eredményes és termékenyítő, ha a tanár utmutatásai szerint magukat a remekírókat olvassák a tanulók. A nagy Íróinkkal való közvetlen érintkezést, a társalgást bizony nem pótolhatja semmiféle elmélet, semmiféle magyarázat. Ezért állították föl az ifjúsági könyvtárakat, melyek immár a középiskolai nevelés éltető szervei. A nagy írók műveiben nyilatkozó lélek lelket ébreszt, lelki szemeket nyit, lelkeket tanít, s midőn lelkünk a gondolatokban velük egyesül, midőn szivünk az érzelmekben szivükkel összeforr öntudatos, ideális akarattá, erkölccsé érlelődnek nemes vágyaink s reményeink. A magyar ifjúnak sem lehet szebb ambíciója, szentebb kötelessége, „mint nyelvünk és irodalmunk alapos tanulása által szolidaritásba jönni régi emberöltők érzületével, okoskodásával, fölfedezéseivel, hogy anyanyelvünk legyen az, aminek lenni rendeltetése : a nemzeti lét Hercules oszlopa, fajunk volt érzelmeinek és élményeinek kincsesháza." Hogy a magyar nyelven kívül valamely más modern nyelv is tantárgya legyen a gimnáziumnak, ezt mindenki kívánatosnak tartja. Mindenki érzi, hogy az idegen nyelvek ismerete a műveltségnek milyen hatalmas tényezője. Már Ennius is azt mondta: „aki egy nyelvet beszél, egy lelke van, aki két nyelvet beszél, két lelke van." Mindenki szeret utazásokat tenni nemcsak élvezet céljából, hanem tanulmányozás, ismereteinek kibővítése végett is, s a mai közlekedési eszközök óriási fejlettsége mellett ez könnyen lehetséges is ; de senki sem akarja az idegen országokban a néma szerepét játszani, hiszen így sem élvezni, sem okulni nem tudna; de meg ha