Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1906

27 A szülőknek tehát legyen rá gondjuk, hogy gyermekük mindjárt az év elején kezdje meg a komoly munkát s folytassa napról-napra állhatatosan, akkor kevesebb lesz az intő, kevesebb az aggodalom az év végén. A deákoknak egy jó része időnkint bámulatos szorgalmat fejt ki, szinte megerőlteti magát. Többnyire akkor van ez, mikor felelésre számít, mikor az intő ideje közeledik, leginkább pedig az év végén ; míg az iskolai évnek legnagyobb részét tétlenségben éli át. Hogy az ilyen állhatatlanságnak milyen rossz következményei vannak, azt ugyan könnyű átlátni. Az ilyen deák a tananyagnak csak egy részét végzi el ; de mit ér az ilyen ismeret főleg olyan tantárgyaknál, hol az egyes részek úgy függnek össze, mint a lánc szemei ! ? Valóban sajnálatra méltó az ilyen szegény deák ! Tanára észreveszi, hogy ez a fiú most akart tanulni, egy-két dolgot, úgy ahogy, tud is, de érteni nem érti a tárgyat, mert számtalan hiány van az ismeretek láncolatában, melyeket a fiú most a legkínosabb erőfeszítéssel sem tud pótolni. A tanár csak szánalommal nézheti ezt a vergődést, de elégségessel nem jutalmazhatja. A tanulók egészségét is nagyon megviseli az ilyen rendszertelen tanulás. A szülők panaszkodnak a tanulók idegessége miatt; nem az ilyen rendszertelen tanulás idézi-e elő és fokozza ezt az idegességet? A tanuló előtt könnyelműsége folytán fölhalmozódik egy sereg anyag, s ezt most egyszerre akarja fölfalni. Már a munka nagy tömege is bizalmatlanságot, kedvetlenséget s evvel járó nagyfokú izgatottságot kelt a tanulóban; kedélyállapota lázas, nyugtalan; emellett folyton hallja szüleinek intését, figyelmeztetését, fenyegetéseit, úgyhogy állandó aggodalom s levertség vesz rajta erőt. Az ilyen lelkiállapot, hacsak egy-két hétig tart is, rendkívüli módon megviseli a gyermek fizikumát is s betegségre hajlandóvá teszi. Elvégre a tananyag földolgozása tíz hónapra van beosztva, azt tehát nem lehet megerőltetés nélkül