Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1906

24 nem törődik azzal, hogy fia pontosan alkalmazkodjék a házi rendhez, akkor bizony előfordul, hogy a tanuló az egész szorgalmi időt elcsavarogja s teljesen kifáradva tér haza, úgyhogy tanulni nem is képes ; hozzájárul, hogy a szülő nem is tudja, merre járt a gyermeke, minő társaságokban fordult meg, mit művelt, úgyhogy nem egy tanuló épen a szülők engedékenysége, gondatlansága folytán hanyatlik s romlik el. Ne elégedjenek meg tehát a szülők azzal, hogy fiuk a tanulásban többékevésbbé megfelel, legalább panaszt egyelőre nem hallanak, hanem föltétlenül szoktassák bizonyos házi rendhez s e tekintetben kívánják meg tőle a föltétlen engedelmességet. Az engedelmesség különben is legszükségesebb erénye a tanulónak, mert az iskola mint olyan intézmény, mely közösségre nevel, föltétlen engedelmességet kíván törvényeinek ; de az életben is a hivatali kötelességek teljesítésének kérdésében kérlelhetetlenek a föllebbvalók. Amily fontos a tanulóra nézve bizonyos napirendnek következetes megtartása, olyan nehéz azt, főleg eleinte, a szülőnek fiával megtartatni. Mert kevés gyermek van, ki ennek hasznát fölismeri s magától is ragaszkodik hozzá. Lesznek tanulók, kik nem egyszer tágítani akarnak a napirenden, mások meg épen nem akarnak semmiféle rendhez hozzászokni. Az ilyen fiúk mindig keresnek és találnak kibúvót : azt mondják, már tudják a leckét, vagy hogy nincs lecke, néha a leckének egy részét tagadják el, máskor az egésznek megtanulását későbbi időre akarják halasztani. Az engedékeny, gyönge szülő enged az örökös zaklatásnak, de a fia ennek a gyöngeségnek nagy kárát vallja ; az okos, gyermeke boldogulását, jövőjét szívén viselő szülő hajthatatlan marad, ellenőrzi fia * munkásságát, figyelemmel kíséri játékát, alkaÏÏÏÏas módon szívéhez szól s fölvilágosítja, hogy a pontosság és rend tulajdonképen az ő javára szolgál, de