Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1906

19 hogy kedves fia otthon is iparkodik minden alól kibújni, ami munkával, fáradsággal jár. A szülői sürgetésre és ellenőrzésre valamit betanul, valamit talán föl is mond, de a rendszeres tanulásnak esküdt ellensége. A munkakerülő tanuló viselete is rendszerint kifogás alá esik. Az iskolában figyelni nem akar, a tétlen ülés meg unalmas neki, hát keres valami foglalkozást : legjobb esetben maga játszik s kalandoztatja eszét, de rendesen társait háborgatja, nyugtalanítja s megakasztja az előadást, amiért viseletből is megrovást kap; de azért otthon mindig ő az ártatlan s ha egyenesen tanárára nem, hát legalább is társára tolja a hibát s más miatt kell szegénynek tűrni, szenvednie. Mindig elszomorodik a szívem, ha látom, hogy valamely deákom nyakra-főre való hazudozás által iparkodik úgy otthon, mint az iskolában hanyagsága és könnyelműsége következményeitől szabadulni. Ilyen esetekben, melyek sajnos elég gyakoriak, a szülőknek a legnagyobb fokban ébereknek és körültekintőknek kell lenni. Ha gyermekük iránti túlságos szeretetből nem tudnak teljesen elfogulatlanok lenni, ha nem törekszenek minden tekintetben arra, hogy gyermekük hanyagságának, könnyelmű magaviseletének igaz okát megtudják s eszerint a megfelelő nevelői eljárást alkalmazzák, hanem ehelyett fiukat az iskola ellen általában pártfogásba veszik, vagy talán még egyes tanárokkal szemben is fiuknak adnak igazat, akkor a fiú többnyire menthetetlenül veszve van. Hogyan is haladhatna előre az ilyen fiú, ki tanáraiban nem jóakaróit, hanem ellenségeit látja, ki nem hálát, bizalmat s szeretetet érez irántuk, hanem gyűlöletet, nem örömöt, hanem, ahol csak lehetséges, boszuságot akar nekik szerezni. Tanárainak minden jóakaró tanácsa, minden komoly figyelmeztetése, minden büntetése ellen a szülői „mentsvárába menekül. Ki is tudna hatni olyan tanulóra, ki 2*